Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Az Atlantisz császára

opera, 1 felvonás, német, 2011.

Értékelés:

1 szavazatból

Szerinted?

1 hozzászólás

Közreműködik: a Krakkói Opera Zenekara.

A darab tragikomikus karakterét és tisztán allegórikus cselekményét - mely a háborús száműzött és koncentrációs tábort megjárt szerző élményeiből táplálkozik - a Krakkói Opera produkciója népszínházi hagyományok szerint tálalja. A bábuként viselkedő groteszk, eltúlzott karakterek mentesek bárminemű történelmi attribútumtól. A színpad egyetlen tárgyi eleme egy ringlispil-szerű építmény, mely - kabátokkkal teleaggatva - kísértetek karneválját idézi.

A(z) Szegedi Nemzeti Színház előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2011. október 10., Szegedi Nemzeti Színház

Stáblista

Alkotók

szerző: Viktor Ullmann
szöveg: Peter Kien
karmester: Tomasz Tokarczyk
rendező: Beata Redo-Dobber
ének: Wassyl Slipak Alexander Petrovic Witold Zoladkiewicz Piotr Miciński Vasyl Grokholskyi Katarzyna Oles-Blacha Anna Lubanska
díszlet: Beata Redo-Dobber Marek Braun
jelmez: Beata Redo-Dobber Marek Braun
világításterv: Dariusz Pawelec
rendezőasszisztens: Dagmar Bilińska

Hozzászólások

10/10

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál
AZ ATLANTISZ CSÁSZÁRA Beata Redo-Dobber Krakkói Opera ARMEL
Viktor Ullmann operája egyszer már elhangzott szcenírozott formában, Fischer Iván dirigálásával, de az a produkció legfeljebb a zenei értékek megmutatására volt alkalmas. Szegedi õsbemutatója azonban a kortárs operaszínház nyelvén, extrém gondolatiságát, abszurd világképét is megmutatja. Peter Kien a theresienstadti potyemkin lágerben írta a szövegkönyvet, látnoki módon nézett szembe a mindannyiukra váró gázkamrával, olyan
országot vizionált, ahol megszûnik a halál... Mai szemmel is eleven a zene, a 30-as évek,
Honeggerrel, Alban Berggel fémjelzett irányait próbálja követni, a koncentrációs tábor
lehetõségeiból adódóan minimális a zenekar.
Beata Redo-Dobber kortárs operarendezéseken edzõdött, /Lublini ördögök!/, a racionálisan csupasz színpad szürkeségét, hattagú, bohócorros, pantomimes élénkségû tánckar színesíti. Virgonc jelenlétük, folyamatos mozgásuk szikrázó humorral ellenpontozza a komor cselekményt. Ötletelés helyett letisztult, takarékos kidolgozás, látványosság helyett a játékstílus hitelessége jellemzi a rendezést.
A versengõ énekesekrõl nincs mit mondani, annál erõsebb a krakkói mûvészek teljesítménye. A lány, Katarzyna Oles-Blacha és a dobos Anna Lubanska korrekt szerepformálással tûnnek ki, a hangszóró Piotr Micinski szúrós felhangokban gazdag basszusán az elsõ pillanattól kezdve a különös légkör meghatározó tényezõje. Overall császár elegáns öltözékben feszít, kifinomult tenorját árnyalt gesztusokkal érvényesíti. A halálba indulva, gyönyörû piánókkal gazdagítva énekli a poétikus dallamíveket, emelkedett búcsúkórus hangjaira, a Halál emeli hátára és lépked vele az öröklét felé. Witold Zolatkiewicz munkája a címszerephez méltó, katartikus szépségû alakítás.
Nincs egy óra sem, mégis totális élményt jelent, - a lengyel színjátszás friss levegõjét hozza az avíttabb hazai közegbe.

Válasz