21. nap, augusztusi délután, Berlin: 
,,Behunyt szemmel fekszem, körülfog a levegő, zajok, illatok. Réveteg emberek. Helyezkednek, hozzám érnek, belém botlanak, elnézést kérnek vagy csak átlépnek rajtam, sietnek tovább. Hagyom, mást nem tehetek, a fények odaszorítanak a padlóhoz. Ennek egyszer vége lesz. Egyszerre látom magam belülről és kívülről. Egyszer ennek is vége lesz? Ez a szorító szabadság.”

“... A történelem során a városok arra hajlottak, hogy átvegyék vagy megtartsák a hátországuk vallását. [...] Ugyanakkor a városok arra is hajlamosak, hogy felhígítsák a hagyományos hiteket. Az iparosodott Nyugat pedig különösképpen intellektuális, filozófiai és pszichológiai gyakorlattá redukálta a vallást. A nyugati városlakók jellemzően meg vannak fosztva az eksztázis élménytől, ezért ezeknek a genetikailag kódolt szükségleteknek a kielégítése érdekében gyakran olyan pótszerekhez folyamodnak, mint a drogok. A rituális testtartások gyakorlása lehetséges kiutat ajánl erre a dilemmára. [...] vallásos transzállapotot vezethetnek be és a testtartások segítségével jelentőségteljes tapasztalatokat építhetnek fel…”

/Belinda Gore: Ecstatic Body Postures - An Alternate Reality Workbook/

Az előadás alapjául a magyar származású amerikai antropológus, Felicitas D. Goodman rituális testtartásokkal kapcsolatos kutatási eredményei és az azokból levezetett gyakorlat szolgál. Az ún. eksztatikus testtartások által kiváltott transzállapotban tapasztalt élményekből kiindulva a három előadó és a koreográfus arra keresik a választ, hogy milyen, a génjeinkbe kódolt, ősi bölcsesség jelenik meg a mozgásban és a táncban ezeken az archetipikus testtartásokon keresztül. 

A tradíció az évszázadok során letisztult bölcsesség. Az előadás ezt az esszenciát vizsgálva kívánja keresni azt a folytonosságot, ami az őskori ember táncának velejét viszi tovább a génekbe kódolva egészen a ma emberéig. Az előadásban megjelenő tánc megkísérel az emberfelettivel való találkozásból táplálkozni. Túllépni a test fizikális korlátain és átadni a lelket azoknak az ősi táncgesztusoknak, amelyek ott húzódnak az ember tudatalatti emlékezetében.

A révület során ehhez az évezredek során felhalmozódott tudáshoz kapcsolódva szellemülnek át a táncosok. Azáltal, hogy önmagukat a lehető legnagyobb mértékben nyitják meg ezen láthatatlan bölcsesség előtt, arra tesznek kísérletet, hogy a testük médiumán keresztül a nézőkkel is megosszanak valamit ebből a tudásból.

A Rave egy olyan színpadi rituálé, melynek során a lélek és a szellem egyenrangú párbeszéde a test nyelvén közvetítődik. Az előadók átszellemülése által a közönség is részesülhet a révület ősi élményéből. Kóstolót kaphat abból, hogy a szürke hétköznapokon túl egyensúly uralkodik a világban. Ennek a harmóniának a meg- és átélésére teszünk közös kísérletet. A három táncos, mint három sámán, érzékenységet, harmóniát, békét közvetít.

Jelmez: Farkasdy Szilvia
Díszlet: Csasznyi Dénes

Produkciós asszisztens: Kárpáti Lili Melánia
Promóciós producer: Boldizsár Péter
Videódokumentáció: Batka Máté, Dimeth Balázs
Fotódokumentáció: Dömölky Dániel

A(z) MU Színház előadása