Egy februári estén kis társaság gyűlik össze a budai White Box étteremben: barátok és ellenfelek, szeretők és megcsalt feleségek, törzsvendégek és váratlan látogatók. Egy fel-törekvő ügyvédnő, egy megfáradt baleseti sebész, egy másodrangú operaénekesnő, egy meg nem értett díszlettervező, egy családanya és egy magányos színikritikus. Lent a városban zajlik az élet: autókat és kukákat borogatnak, de a budai étterembe nem hallatszik fel a lárma. Itt nem történik semmi említésre méltó: legfeljebb valaki megcsal valakit, valaki hazudik a barátjának, valakiről kiderül, hogy gyereket vár és valaki örökre szakít valakivel. A szarvasgomba, a kaviáros fügesaláta, a marinált lazac és a bélszín-carpaccio mellé csak egy kis borfolt kerül a fehér damasztabroszra.
A Radnóti Asztalizenjé szerintem nagyon jó. Az meg egy érdekes dolog, hogy Kovács Patrícia öccse játssza Nagy Ervin szerepét, olvastam valamit, hogy elmentek együtt a darabot megnézni, és az volt az érdekes, hogy Ervin szerpé tPatrícia öccse játssza.Ja, csak ennyi.
ASZTALIZENE Bálint András Végzõs Prózai Osztály Ódry
Térey talán olvasni a legjobb, bár a Nibelung a Krétakörösök által csodás színeket kapott,
de mondjuk a Paulus inkább a tudat végtelen színpadán él. Elõzõ kõszínházi bemutatóján
az Asztalizené-t alaposan legyalázták, szövegfelmondás dívott értelmezés helyett, igazi szín-
játszást is csak elvétve láthattunk, /Marjai, Földi és Adorjáni/.
Bálint András meglepõ erõvel vezérelte, a saját színházánál nagyságrendekkel erõsebb if-
jú csapatot s már az elsõ pillanatban pontot szerzett a szinte pénztelenül realizált díszlet-
tel, amely eleganciájával, egyszerûségével könnyedén múlta felül ama, érthetetlen módon
még díjat is nyert, geometrikus síkhalmazt. Másik találmánya a szervírozás, étkezés zörejei-
nek szinkronban történõ kihangosítása. Micsoda dugó-cuppanások, mily csábító kés-villa-
csörgés, milyen drámaian koppan az asztalon a pohár, milyen költõi egy sima koccintás!
Kovács Ádám sebésze kicsit szürkébb a kelleténél, de ez valószínûleg nyakas kálomista vol-
tából adódik, amelyet egy kemény: "...dombi gyerek vagyok, második kerületi, wazze!"-ki-
fakadással is ékesen bizonyít. Rusznák András-t hangosztályi tevékenységén túl, elbûvölõ
italajánlatai dicsérik, Majorfalvi Bálint-ot pedig a kritikusi jelentéktelenség toroczkósan
hiteles ábrázolása. Klem Viktor fölényesen uralja a színpadot, gyönyörûen deklamálja a
varázsos mondatokat, elegáns közvetlensége talán túl szimpatikussá is teszi nagystílû alaki-
tását. Petrik Andrea most a komoly karrier-nõ ábrázolásához talált kiváló eszközöket, le-
hetne egy kicsit "nagyon jó nõ" is, hiszen mindenki ezt állítja róla, de Õ a nehezebb, a
drámai utat választja, amely a végsõ "...megyek!!!"-ben csúcsosodik. A meleg-figurák min-
den megszokott gesztusa nélkül, mélyrõl fakadó érzékenységgel formálja Krisztián belsõ-
építészt Józan László, újabb bizonyítékát adva rendkívüli sokoldalúságának. A történések
fókuszában Bata Éva operaénekesnõje áll, káprázatos jelenség, minden moccanása élet-
veszélyes, a trükközõ csábítás, a taktikus viselkedés, a harcos keménység és az elfojtott
csalódás egyaránt jellemzi briliáns színpadi jelenlétét. Szuggesztív orgánumát hallva nehe-
zen hisszük el, hogy énekhangja megkopott, hiszen dacosan hátravetett fejtartása egy-
maga felér a wagneri Walkürök démoni vágtatásával!
Térey János nagyformátumú mûve végre méltó elõadásban szólalt meg, a végzõs osztály
példás összmunkával mutatta meg, hogyan kell egy szinte oratorikus textust, pontos ér-
telmezéssel és bravúros játékkal, a mindennapi élet terében megszólaltatni.
Végzõs prózai /Marton/ Osztály
Bizony ez az Asztalizene fényévekkel erõsebb a Radnótis-nál. Díszletben /!/, rendezésben is, de fõleg a színészek miatt. Mert itt aztán voltak, ott meg csak néhány, /Marjai, Földi, Adorjáni./ (Az Ódryn csak a T-, ott meg a W- és Sz-betûsök nem tekinthetõk annak!)
Míg a Radnótin legfeljebb elmondták Térey gyönyörûslges szövegeit, itt muzsikáltak a mondatok, monden szónek értelme és tere volt!
Kovács Ádám kissé színtelen, de nem olyan üres, mint alteregója, Józan Laci mesterien játszott és minden túlzás nélkül volt eredeti! Petrik Andrea a szokott átütõ szuggesztivitással, Klem Viktor halálosan szimpatikus, hatalmas elánnal élt a színen és csodálatosan deklamált. Bata Vica volt a csúcs, a megfoghatatlan szédület, a lehengerlõ energia. Azok a fejtartások...!!!
Ilyen szép rendezést nem néztem volna ki Bálint Andrásból, de úgy tûnik, ez az Osztály nagyon feldobta.
Ahogy minket is, eddig MINDIG!!!
A bemutatón ott ültek a Radnótis szereplõk:
nagyon elcsendesedtek... Néhány kivétellel õk valóban csak szépen elgagyogták Téreyt, de nem tudták úgy értelmezni és eljátszani, mint mondjuk a Nibelung-ban a Krétakörösök, vagy most a Ódry-n a végzõs színiegyetemisták!!!
Vitán felül a legjobb a nukleáris töltetû Bata Éva, aki most nõiességbõl, átverõs ravaszságból is fényesen vizsgázik, egyszerûen egy óriási drámai színész! A másik középpont a végtelenül szimpi Klem Viktor, akirõl csak az nem hihetõ, hogy pénzsóvár karvalytõkés... Petrik Andival együtt, õk hárman félelmetesen deklamálnak, minden hangsúlyuk ül, értik, érzik a legkisebb nüanszot is. Józan most markáns karaktert formált, minden szokványos "meleg"-gesztus nélkül.
.Meglepõen jó Bálint András rendezése, a filléres díszlet is veri a Radnótisat! És hogy cuppannak a dugók, hogy csörennek a kések-villák, hogy kotyognak a borok az összecsendülõ poharakba...!!!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások