Az előadás címe a cseresznyéskert elárverezésére és a szereplőkre utal, akik Csehov darabjaiból idézve úgymond kiárusítják a szövegeket. Az apró részekre osztott szövegdarabok egy kollázsban találkoznak, és kerülnek egymással különös kapcsolatba. Ebben Tuzenbach Ványa bácsival, Nyina Zarecsnaja Ranyevszkajával vitázik, és így tovább. Bábok is előkerülnek - három hosszúlábú nővér és egy sirály hatalmas szárnyakkal. A szereplők homokból építik meg házukat, hisz tudják jól, hogy elveszik majd tőlük, ezért hát lerombolják azt. Árverés, melyre egy félig üres teremben kerül sor - s bennünk feltámad a veszteség érzése, mint amikor egy huzatos helyen várakozunk hiábavalóan, ahonnan már minden bútort elvittek, és csak a poggyász és némi szemét maradt a földön.
"A kopott kis stúdió hátsó sötét sarkában egy betonkeverőgép, s az is minek, kérdezhetnénk utóbb, hisz az Árverés címmel futó Csehov-játékban semmi nem történik vele. De hát éppen Csehovtól tudhatjuk, hogy ha a színre kerül egy betonkeverő, az egyszer "elsül" majd, ha máskor nem, hát amikor a hat fiatal színésszel együtt elhagyjuk a házat, a birtokot, beindul majd az új élet, leomlanak a falak, és felépül az új ház, egy új, fényes Moszkva akár, a jövő, mások jövője. A Povarszkaja Ulica 20. szám alatt valami más kezdődik majd. Fontos a cím, a Drámai Művészet Iskolájának címe, mert ezt az utcatáblát biggyesztik a színészek a homokkal borított játéktérben álló kicsi makettek egyikére, mely talán Arkagyina, Ványa vagy éppen Ranyevszkaja birtokát is jelezheti (miközben a tanítvány, Dmitrij Krimov nekünk olyannyira kedves finomsággal valójában az önkéntes száműzetésbe vonult Mesterre, Anatolij Vasziljevre utal, hiszen e ház e pillanatban még a Vasziljev-színház épülete, igaz, a háttérben már ott várakozik a betonfejű csinovnyikok bedarálásra kész betonkeverője). Ahogyan az éppen Trepljovként vagy Tuzenbachként rappelő fiatalember pedig vicces zokniját mutatja felénk, talpán a felirattal: MHAT. (....)
A mindig "új formákat" követelő fiatalság fájdalmasan boldog játéka, gyönyörű szláv templomi kórust és féktelen rapet keverő, felemelő körtánca ez a színházi jam-session, az előadás kosarába bekerül az első sorban ülő amerikai turista által elkattintott csoportkép, a Piscsik-féle bankóköteg, a professzor által makettre tűzött finn zászló, a részeg doktor által elővarázsolt, Putyint ábrázoló szamovár, a padló alól előásott három rongybaba, hát persze, Irina, Mása, Olga, akik később homokba hullanak, és akiket aztán szívszorító hidegséggel fekete fóliába csomagol és eltemet valamelyik játszó színész, s az egész kosár, akárha elmúlásra ítélt orosz pakk a beérkező bamba hatodik társ kezébe kerül, a többiek lassan búcsút intenek, hogy egyszer még bohócra mázolt képpel visszatérjenek, s egy utolsót játsszanak a Povarszkaja utcai gyerekszobában....
(Bérczes László - SZÍNHÁZ)
A(z) Bárka Színház előadása
Hozzászólások