Közreműködők: Erdély Perovics Andrea, Paizs Miklós, Varga Szűcs Dóra, Varga Vera, Lencsés Gyula
Trónus: Kiss Attila Etele
Ruhák, kiegészítők: Csúri Anna
Hangkeverés: Lengyel Zoltán
Hang: Szokol Szilárd
Rendezőasszisztencia, szerkesztés: Erdély Perovics Andrea
Rendezés/Írás/Látvány: Perovics Zoltán
Úgy tűnik, az ügyeletes Diabolosnak már kísértenie sem kell, mert tökéletesen önjáróvá lett bolygónkon az emberi hülyeség. Ez pl. a mityinói temetőben világító, alumíniumfóliába és ólomlemezekbe csomagolt forrórészecskék paradox halhatatlanságában, vagy a fukushimai izotópok kiszámítható alaposságában is megmutatkozik. Az sem elképzelhetetlen, hogy a Diabolos szükségtelen kallódását és idegenségét azzal a saját szempontjából mindenképpen skizofrénnek tűnő gondolattal nyugtázná, hogy ebben a tökéletesen elhibázott teremtésben elérkezettnek látja az időt arra, hogy az égi-földi hatalmaktól éppen ő kérjen felhatalmazást az emberDiabolosok azonnali exorcizmusára.
Artopéd paradoxonunk szerényen csak a Fő-mellékállású gyakorlódiplomaták exorcizmusára vállalkozik, ám a helyzet komolyságára való tekintettel az artopéd képzeletben felszentelt nem evilági szertartásvezetők mellett, az árva és halott gyerekek kórusa, egy klott gatyás ? vagy annál komplikáltabb öltözetű ? Justitia, és egy leárazott Rocamadouri Fekete Madonna szobrocskái is szóhoz juthatnak majd.
A(z) Grand Café előadása
Hozzászólások