A Stern úr című novellából készült színdarab műfaja: ellenmoralitás. Az ellen-példázatban Stern életútja hiteltelenné, üressé, értelmetlenné válik. Leszámol az élettel. Stern nem megy mennybe. Hova megy? Hova tűnik? Hova tűnünk? Hová tűntünk? Meg tudunk-e a saját, autentikus hangunkon szólalni még egyáltalán? Tudunk-e önazonosak és hitelesek maradni önmagunk és mások előtt? Fölöttébb intim kérdések ezek. Szeretni tudás, vágyódás, gondolkodás, megnyugvás: megnyilvánulás. Érték. Hol van Argentína? Bennünk van? Miért épp Argentína? Miért? A darabban Stern stációját látjuk: leépülésének fokozatait, kommunikációs visszafejlődésének természetrajzát. Következményt látunk, s nem törekvést. "Miért történik ez velem?" - kérdezi Stern. Miért történik ez velünk? A zárt, mozaikszerű jelenetek, epizódok középpontjában a rejtély, a transzcendencia, az ironizálás áll. Ezt, a látszatra laza struktúrát szabdalják tovább a dalbetétek. S így még abszurdabbá válik a forma. A dalok: önálló kommentek. Akár egy oratóriumban: áriák (dalok), recitativók (prózai szövet, zárt jelenetek) és kórusok (csoportos mozgásjelenetek) építik a nagyon is szigorú, szabályos szerkezetet. 2003 óta működő csoportunk ezzel az előadással búcsúzik el Önöktől. De. "Színház mindig kell" - mondja Darvasi, és mondom én is. De nem értik. Értik! Félreértik.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások