Mi a tűzhely rideg háznak, / Mi a fészek kis madárnak, / Mi a harmat szomjú gyepre, / Mi a balzsam égő sebre; / Mi a lámpa sötét éjben, / Mi az árnyék forró délben,… / S mire nincs szó, nincsen képzet: / Az vagy nekem, oh költészet!

Ismerjük a fekete mappás irodalmi megemlékezéseket. De még mennyire! Talán még az ifjú Rák Zoltánnak is egy fekete mappával kezdődött a színészi pályafutása szülővárosában, Nagyszalontán, vagyis ugyanabban a városban, ahol 200 évvel ezelőtt napvilágot látott a máig ünnepelt költő: Arany János.
Bár csaknem mindenki emlékezetében ott él egy-egy Arany-idézet és ismeri a költő útjának főbb állomásait, az életmű gazdagságának köszönhetően olyan árnyalt portré is rajzolható, amely az újdonság erejével hathat. Erre a lehetőségre alapozta rendezői koncepcióját Rák Zoltán. Hogyan telhettek Arany János siheder évei? Mit tudott a szerelemről? Mit jelentett számára a kor „rocksztárjával”, Petőfi Sándorral ápolt barátsága? Miként élte meg a forradalom és szabadságharc éveit, a házasságot, a családi tragédiákat, az öregedést? – Csupa olyan kérdés, amelyre a válaszokat talán nem a nagy sikert hozó Toldi-trilógia sorai között érdemes keresni. Ezért az előadás rendezője olyan metszeteket (vers-és levélrészleteket, párbeszédeket) válogatott össze, amelyeket döntően csak az irodalmárok és Arany-rajongók ismernek. De talán még ők is meg fognak lepődni. Rák Zoltán Arany Jánosa nem csupán a magyar nyelv utolérhetetlen szókincstárnoka, de a kor kiváló „humoristája” is.
A dramatizált, gyakran élő zenével kísért, egymással lazán összefüggő jelenetekről a rendező egy alkalommal ezt nyilatkozta: „Arra vagyok kíváncsi, mit ad ez a szöveg, ez a stílus, ez a hangulat nekünk MA. Nem AGY, amit én keresek a színházban, hanem ÉRZET.”

A(z) Móricz Zsigmond Színház előadása