Álomidő

előadás, magyar, 2010.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

Az álom szimbolikus jelentése a történelem hajnala óta ismert. A természeti népek archaikus mítoszaiban az álom maga a valóság, sokszor magasabb rendű az ébrenlétnél. Az Álomidő álmainak "rejtett kis ajtói" azonban nem erre a "kozmikus őséjszakára" (Jung) nyílnak. Az Álomidő "álomistene" nem a görög mitológia Hüpnosza, az előadás nem freudi lélekelemzés...
Az Álomidő a táncoló ember dicsérete. Alkotóinak álmai - vagy annak vélt emlékei - elevenednek meg egy általuk megélt vagy megéltnek hitt világról, demonstrálva viszonyukat a tradícióhoz, a múlt titkaihoz, a jelen sokszínűségéhez.
Az álomban minden megtörténhet. Az álom varázslat. Átjárót nyit az élet és a halál, a valóság és a fikció között. Az álom elfojtott vágyaink tükre. Az álom: utazás.
Az előadáshoz Nikola Parov komponált új művet, inspirációt merítve a magyar, tágabb értelemben a kárpát-medencei, valamint a balkáni népzenéből, kitüntető hangsúlyokat téve keleti rokon népeink (hanti, mansi stb.) zenekultúrájára is. Az Álomidő zenéje miközben szándékosan eklektikus, a tradíció mellett magába építi a jazz jellemzőit éppúgy, mint napjaink világzenéjének posztmodernségét.
A Mihályi Gábor vezette koreográfusok jelenetei, a korszerű néptáncfeldolgozások legjobb példáit követve, nagy hangulatváltásokkal sorjáznak elénk. A táncjelenetek matériája a Kárpát-medence folklórjából merítkezik, melyből az alkotók a színpad könyörtelen szabályai szerint válogatnak, sűrítenek, stilizálnak. Az egyes táncokhoz gondolati-érzelmi többlettartalmakat, egyéni asszociációkat rendelnek, hogy ezáltal azok a modern ember érzelmeinek, gondolatainak, egyéni vagy közösségi identitásának kifejezőeszközévé válhassanak.

A(z) Magyar Állami Népi Együttes előadása

Bemutató időpontja:

2010. október 6., Magyar Állami Népi Együttes

Stáblista

Hozzászólások