"Az antik tragédiajátszásban három ajtót használtak. Nálunk is három ajtó van: az egyik a vágóhíd nehéz és szűk vasajtaja - az élet, a halál ajtaja. Középen van egy lefolyó, ennek a fedele szintén egy ajtó, a harmadik pedig az első tükörképe, a nézőtér hátuljából induló folyosó. Ez a három bejárat lett a terünk alapja. A vágóhíd pedig a világegyetem szimbóluma. Olyan hely, ahol az élet csak másvalaki halála árán lehetséges. Ölünk, hogy élhessünk. Levágjuk az állatokat, hogy legyen mit ennünk. A bárány is áldozat, Alkésztisz is áldozat. (...) A halál el van rejtve a szemünk elől - nem véletlenül tabutéma a mai társadalomban. (...) A régi görögök számára a létezés lényegét viszont pontosan ez a paradoxon jelentette. Hogy élünk, de közben tudjuk, hogy meg kell halnunk. Vagyis a létezés: egyszerre komédia és tragédia."
(Beszélgetés Stefano de Lucával. Színház, 2001. március)
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások