Lewis Carroll Alice Csodaországban című művét másfél évszázada következetesen hagyományos gyermekmesének értelmezik a színházi és filmes adaptációk. De mintha többről lenne szó. Olyan remekmű ez, amely mindenkihez szól. Az "Alice"-ben a gyerekek varázslatot találnak, a matematikusok bonyolult logikai feladványokat és komplex matematikai összefüggéseket ismernek fel. Pszichiáterek szerint az őrület különböző típusainak pontos diagnózisai lelhetők fel a szövegben. Fontos hivatkozási alap az underground kultúrában, a számítógépes játékok világában, a képzőművészetben, a zenében és - mint például a Mátrix című kultuszmozi esetében is - a filmművészetben. Mi a titok nyitja? Miféle világ ez a Csodaország? A mű egyik legfontosabb kérdése: ki vagyok én, mit jelent felnőni, megismerni önmagam? Ugye, hogy erre a kérdésre egy életen át keressük a választ? Az előadás a tavaly legígéretesebb pályakezdőnek választott Dömötör András rendezésében arra tesz kísérletet, hogy a történetet a maga összetettségében mutassa meg - fiataloknak, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. Nincs mit tenni, mindnyájan bolondok vagyunk. Én is bolond vagyok. Te is bolond vagy.
A(z) Gárdonyi Géza Színház előadása
Hozzászólások