Ez a világ (és nem csupán a cselekmény keretéül szolgáló színházi környezet, hanem maga a "való világ") a látszat világa: minden mesterséges, maszkabál és szemfényvesztés. Akár belemegyünk a játékba, akár nem, akár magának az életnek véljük, akár nem, a valódiság értéke elveszett, akárhogy is "igazságnak" nevezzük. Mi a valódi és mi nem - ez többé nem kérdés egy olyan világban, amely a zárt társaságban kinyilatkoztatta magát, csak önmaga körül forog és magát minden világok legfontosabbikának tartja. Adriana, az ünnepelt színésznő belemegy ebbe a játékba - majd kiszáll és a halálon keresztül megérti, mi volt egyedül valódi az életében: a szerelme.

A(z) Szegedi Nemzeti Színház előadása