A szegény csizmadia és a Szélkirály

táncmesejáték, magyar, 2005.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Ősi jussunk a népmese. Olvasni, hallgatni, megjeleníteni, újra meg újra megmerítkezni, igazságot osztó és féltő, igazságtalanságot büntető világban mindannyiunk kötelessége. Mondhatnánk: édes teher, mert kimeríthetetlen változataiban, mindenkor a világban való eligazodásunkat is szolgálja a felnőttét, a gyerekét egyaránt. "...hiszen a mesék mindig, minden időben az emberről, pontosabban az ember lehetőségeiről, választásairól, tévedéseiről és a tévedések korrekcióiról mondanak el valami nagyon fontosat. Azaz nem arról szólnak, hogy minden rendben van, hanem arról, hogy minden rendbe hozható."
/Boldizsár Ildikó/

A Székelyföldön Kriza János által gyűjtött A szegény csizmadia és a Szélkirály meséje a népmesei hagyomány jellegzetes példája, az emberi kíváncsiság, állhatatosság, jóhiszeműség, de a mindenkori kapzsiság története is. A közismert mesék színrevitelekor minden színházas gondja: lehet-e másképp, még eddig nem látott módon színpadra állítani? Nos, ez az előadás rendhagyó színházunk történetében, mert a népmesei történetet Bakos Árpád népzenéből merítő muzsikája nyomán "eltáncolják" a színészek, így lett ez az előadás tánc is, zene is, játék is; táncmesejáték.
A mese költészet, a zene varázslat, a tánc öröm... Ilyen ötvözete a teljesség érzése számunkra, és ezért változatlanul hiszünk abban, hogy előadásunkkal azt a humánus értékrendet továbbítjuk, mely a mesék végső kicsengése. Remélhetőleg a kedves közönség is kedvet kap e gazdag hagyomány értéséhez és szeretéséhez.

A(z) Marczibányi Téri Művelődési Központ előadása

Stáblista

Hozzászólások