FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál-------- www.toptipp.hu--------------------- SELYEMCIPÕ-------------- Zsótér Sándor------------- Egri Gárdonyi Géza Színház------------ Négy óra csak akkor sok, ha percekben mérjük: ennek a remeklésnek fényévek dukálnak, Claudel brechti fantazmajátéka térben-idõben kontinensnyi távlatokat fog össze. Diplomataként az író beutazta a világot, kalandos misztériumjátéka, amelyet a tér és idõ kanonizált egysége helyett a hely és kor kétsége jellemez, minket kalauzol irracionális leporellójában. Az Elfojthatalan Kikiáltó, Schruff Milán be is jelenti a színjátékot, melyben "úgy bánunk az idõvel, mint a harmonikával, kedvünk szerint hosszan tarthatnak az órák, a napok pedig észrevétlenül szaladnak el"... A fél napot is igénybevevõ teljes darabból, bizonyos rétegek majd' teljes elhagyásával, fantasztikus dramaturgiai bravúrral Ungár Júlia teremtette meg az egri változatot, de fordításának merészen aktualizált nyelve sem kevésbé vakmerõ. "Cukkolja", "passzolja", "baszakod- tatok", "egy svunggal", "abgang", - sorjáznak hétköznapi szólásvirágaink, de a poézis is megkapja a magáét: a "nápolyi köcsög" és a "kövér apályhernyó" méltó ellentételezése a "szám- talan csermely zaja"... Zsótér Sándor magabiztosan hangolt invenciója egy multifunkcionális konténert helyez a színpad közepére, a rivaldához meg, egy több ezer rózsafûzérbõl szõtt, varászcsilingelésû függöny-uszályt. De a naturalista rendezések butácska fémdoboza itt vezérhajó, vagy éppen hajótörés, palota, oltárkép, díszkert, sõt: mennybe szálló égi szamovár, - a gyöngyözõ üveggolyócskák a tüskés domboldalt jelzik, vagy dallamos surrogásukkal a tenger hullámait. Ambrus Mária leleményét hatványozza a színek, fények pulzáló váltakozása, melynek spanyol narancsa, portugál zöldje, rókahajhász vöröse Benedek Mari jelmezein köszön vissza. Dona Prouheze szafari-szerelése bõrkalappal és azzal a csattos dizájn-övvel, a mór-néger(?) Camillo, afrikai motívumokkal tarkálló köténye csak hevenyészve kiragadott példa a grandiózus ruhatárból. Szerencsére, Mária. a "nagy, félelmetes mama" kimarad a stáblistából, de szentekben igencsak bõvelkedhetünk: Ötvös András csecsemõártatlanságú Õrangyala mellett, a csatában segítõ Szent Jakab, az Óceán közepén meg Szent Adlibitum, (azaz Akárki) zúgja tirádáit. Délceg megjelenítõje, Balogh András késõbb nem restell Szent Miklós Mikulás-köpenyébe bújva, cukorkát osztogatni a nézõtéren... Kínai-ként Túri Lajos éneken/!/, kötéltáncon, pazar akrobatikán túl, az ezoterikus és az altesti dialógusokban is kitûnõen helytáll. Dona Prouheze éteri átszellemültségét égi mosollyal hitelesíti Mészáros Sára, a plátói szerelmével vívott filozófikus szócsatában hosszú szünetei, bámulatos cezúrái alkotják meg a jelenet szerkezetét, a filozófikus magasságok ellenére érdekfeszítõvé téve azt. Hogy min- dent érteni kell-e? Ugyan! Hiszen: "...amit nem fogtok érteni az a legszebb, ami a leghosszabb, az a legérdekesebb..." Paul Claudel saját érzelmi kiszolgáltatottságát vetítette a félvér Camillo alakjába, Görög László nagyszerû játékának szuggesztivitása egységes figurává gyúrja az ellentmondásos lélek antagonisztikus szélsõségeit. Hüse Csaba a szicíliai szûzerdõben, korovjovi eleganciával hódítja meg Dona Musique-ot, könnyû dolga van, a húr nélküli gitárjával is végtelenül muzikális Járó Zsuzsanna már jó elõre, gyönyörû ódában manifesztálta odaadó szerelmi vágyát. Be is teljesül ez a hajótörés szülte kapcsolat, a transzcendens õrületet, féloldalas vergõdést egyként ellenpontozó, emberi érzelem. A prémdarabkákból varrott patch-work ruha derekát takaró kötött muff elmozdul: gömbölyödõ has látványa bûvöl el, a szárnyaló monológ az anyaság himnuszát zengi: "Istenem, adja, hogy ez a gyerek bennem, akit Európa kö- zepére ültetek, a muzsikát teremtse, és az öröme, minden léleknek, aki hallgatja, randevúul szolgáljon. "Az áhitatosan körözõ kéz, az áradó deklamáció, a csodálatos színésznõ valós és képezett létezésének mágikus összeolvadása az elõadás felejthetetlen csúcspontja. Pedig van még néhány... Zsótér Sándor, Tallér Zsófia hol afrikán pentaton cimbalomzenével, hol zsolozsmázó kórus-háttérrel operáló zenéjét is felhasználva, pillanatok alatt misztikus fenn-ségbe transzformálja a cselekményt. Az aktuális áthallásokkal sem marad adós: a Dél-Amerikában szolgáló hidalgo kegyvesztettségén sápítozik, mégiscsak kérni kellett volna: ha nem is Mexikót, legalább egy jó kis Sztráda-igazgatói stallumot... A színészvezetés most is bravúros: Szabó Emília veretes monológját tarajos hullámok hátán, a gibraltári szoros maratoni átúszása közben mondja el, de az egész társulatra jellemzõ az aprólékos értelme- zõ munkával kiérlelt, értelmesen artikulált megszólalás. Vajda Milán Spanyol Király egész udvartartása lengõ trégereken himbálózik, valami A38-szerû tengeri alkalmatosságot jelezve, óvatos félmondatokkal kerülgetve a bizonytalan államfõi akaratot. A Színésznõ, Bozó Andrea a "vajas kis köcsög" mantrázásával hangol a királyi fellépésre, annyira sikeres, hogy többemeletes fédrai ruházatában tényleg az igazi Stuart/?/ Máriá-nak tekintik. Nem dicsõ konkvisztádor, nem gõgõs alkirály: Kaszás Gergõ, uralhatatlan lelki szélsõségeivel, melyek a "Szarok a lelkére, a teste kell, semmi más, csak a teste!"- kitöréstõl az örök csillagot szomjúhozó vágyakozásig tombolnak, mesterien szûkített regiszterben rajzolja fel a nyugtot nem lelõ sértettség karakterképét. Hiszteroid indulatait alázatos ellenszegülés álcájába rejti, világhódítóból rubensi festõóriás lesz, hogy végezetül protoEU-s fantasztaként gyõzködje uralkodóját: "Adjon Európa egymás hegyén-hátán élõ kis népeinek mozgás- teret! Egyesítse egész Európát egyetlen folyammá!" Az egyre izmosodó egri társulat elképesztõ akarással és koncentrációval valósította meg a félelmetesen grandiózus rendezõi elképzelést, mi pedig, akik "a függöny másik oldalára kerültünk", ámulva ájultunk a csapongó varázslat bûvkörébe. Bizisten! boldogan gyönyörködnénk a tizenkét órás, teljes remekmûben is, ugyanitt, ugyanígy! /Szegény Lepage, megnézheti majd magát.../