A Koraszülöttekért Országos Egyesület előadása.

Három férfi, akik várták gyermekük érkezését, ám mindannyiuk élete 180 fokos fordulatot vett, miután a picik idő előtt jöttek a világra.

A padon – apa születik című képzeletszínházi előadás az ő élményeiket, vívódásaikat mutatja be, találkozásukat ezzel a váratlan, küzdelmes helyzettel. A darab egyik különlegessége, hogy Zsolt, Bence és László hús-vér apukák, történeteik – ezzel együtt minden érzés, szó és gondolat, ami megjelenik a színpadon – valós. A három szülőt Bozsó Péter, Inotay Ákos és Zámbori Soma, a „főorvos urat” pedig Barbinek Péter alakítja. Az egyfelvonásos darabot Tollár Mónika rendezte, az előadáson Szebelédi Zsolt „Szergya” zenél.

A színdarab a Koraszülöttekért Országos Egyesület (KORE) szárnyai alatt született. A civil szervezet egyik legfontosabb célkitűzése ezzel a projekttel is az össztársadalmi érzékenyítés egy olyan témában, amely még mindig nem kapja meg a kellő fókuszt: ez pedig a szülői trauma. Ez az előadás azért is rendhagyó, mert az szülés körüli eseményeket az édesapák szemszögéből ismerhetjük meg, erősítve ezzel, hogy nem statisztái, hanem kulcsszereplői ezeknek a történeteknek.

„A mű olyan témát dolgoz fel, amelynek ma minden tizedik család részesévé válik Magyarországon, minden évben újabb nyolcezer kisbaba születik idő előtt. Szeretnénk láttatni, mi minden rejtőzik a nyolcezres számadat mögött. A babán kívül ugyanis a koraszülésnek sok érintettje van: anyák, apák, testvérek, nagyszülők, rokonok, barátok. Ez egy olyan életesemény, amely nem csak körülöttünk, hanem bennünk is zajlik. Meghatározó, és nyomot hagy”

Földvári Nagy Zsuzsanna, a Koraszülöttekért Országos Egyesület elnöke.

„Amikor legelőször olvastam az eredeti interjúkat, mélységesen megilletődtem és megihletődtem az apák vallomásaitól. Bevallom, nekem sem ismeretlen az az élethelyzet, amikor akaratomon kívül egy olyan rendszer részévé válok, ami átírja az életritmusomat. Végiggondoltam, vajon milyen érzés lehet olyan helyzetbe kerülni, amit elképzelni sem tudunk előre, és utólag is képtelenség minden részletét elmesélni. Próbáltam ráérezni, vajon mikor érthetjük meg mindazt, ami tulajdonképpen felfoghatatlan. Számomra László, Bence és Zsolt valójában olyan érzelmi hullámvasútutasok, akik a kétségbeesés és a hála ismeretlenül kanyargós pályáján rodeóznak.”