A mű cselekménye a 17. század végén, Angliában játszódik. Ursus, a filozófus és bűvész, művelt költői lélek, nemes érzésű férfiú hű farkasa, a szintén művelt és bölcs, Homo kíséretében lakókocsival járja az országot. Egy téli hajnalon egy gyemek állít be hozzá, akinek a száját úgy megcsonkították, hogy szüntelen nevetni látszik. Egy vak kislányt hoz a karján. Ursus mindkettőt magához veszi, a fiút Gwynplaine-nek hívják, a lánynak a Dea nevet adja. Mikor a gyermekek felnőnek, egymásba szeretnek. Együtt járják az országot hárman és komédiásokként keresik a kenyerüket. Közben kiderül, hogy a Nevető Ember egy lord fia, s el kell foglalnia helyét a lordok házában, ahol heves vádbeszédet mond az elnyomottak védelmében. Gwynplaine örökké nevető arca és a komor mondanivaló közötti groteszkség bizarr nevetést vált ki a lordokból. Gwynplaine, útálattal hagyja ott a főúri pompát; vissza akar térni Ursushoz és Deához, de már nem találja őket.
A(z) Weöres Sándor Színház előadása
Hozzászólások