A nép ellensége

színmű, magyar, 2013.

Értékelés:

25 szavazatból
Szerinted?

Stockmann doktor felfedezi, hogy a városát felvirágoztató gyógyforrások vize mérgezett. A lakosság, élén a polgármesterrel, aki mellesleg Stockmann bátyja, nem akar szembesülni az igazsággal. Lassan az egész város a pénz hatalmával és a hivatali korrupcióval is küzdő doktor ellen fordul.

Ibsen egy újságban megjelent rendőrségi hír nyomán írta A nép ellenségét 1882-ben, három évvel a Nóra és egy évvel a Kísértetek után, épp a Kísértetek fogadtatásán felbőszülve. Stockmann doktort részben saját magáról mintázta: 1848-ban, amikor kitört az első schleswig-holsteini háború, a húszéves Ibsen szenvedélyesen agitált a németek ellen. Látván, hogy honfitársai magukra hagyják a dánokat, egyre elkeseredettebben adott hangot annak, mennyire megveti a gyávaságukat. Annyira kiéleződött az ellentét közte és a környezete között, hogy lassan az egész társdalomban a saját ellenségét látta.

A nép ellenségét Ibsen késői önéletrajzi ihletésű darabjai követték: a Vadkacsa (1884), a Rosmersholm (1886) és a Hedda Gabler (1890).

A(z) Katona József Színház előadása

Bemutató időpontja:

2013. április 27., Katona József Színház

Stáblista

Hozzászólások

7/10
kaanm 2014 máj. 05. - 15:20:47 7/10
Engem is az aktuálpolitikai töltet zavart. Az elõadás tulajdonképpen jó, de ahogy mostanában a Katona és az Örkény elõadásaiban megszokhattuk, a jelenlegi hatalom és támogatói (primitív csürheként ábrázolva) ellen (is) szól a darab. A balliberális kultúrfölény "egyértelmû".
10/10
Bette76 2014 febr. 15. - 23:54:06 10/10
Szuper elõadás zseniális színészekkel. Élmény volt!
Amúgy nem a mai magyar politikára ilyen, hanem a politika. Helytõl és idõtõl függetlenül.
10/10
elszabó 2013 jún. 07. - 22:38:13 10/10
Hogy a darabot Ibsen 1882-ben, egy újságban megjelent hír nyomán írta, az szinte hihetetlen, mert annyira egyezik a mai magyar állapotokkal: a nyers érdekeket elfedõ harsány propaganda és az igazság rikító ellentétével, az ellenvéleményeket minden áron elhallgattató manipulatív hatalom gyakorlatával. A közönség többsége felállva tapsolt, de sokan nem tapsoltak, ami a mindenre tapsoló magyar színházi világban jelzés értékû: nincs átjárás... A színészek nemcsak játszanak, hanem nevüket adják a produkcióhoz. Gratulálok a ki tudja meddig tartható bátorsághoz!
8/10
leeladam 2013 jún. 07. - 16:54:58 8/10
Szájbarágós politikai tanmese sztárparádéval... A színészi játék fergeteges, de ettõl még bosszankodva jöttem ki a színházból, mert nem szeretem, amikor meg akarják mondani, hogy értsem a darabot. Amikor - az amúgy sem túl bonyolult - tanulságot még hosszas monológokban direkten végig is kellett hallgatni, az nekem túl sok volt.

*** SPOILER ***
A Kulkáról készült kampányvideó óriási volt :D
*** SPOILER ***
7/10
surviver 2013 máj. 11. - 20:10:20 7/10
Teljesen egyetértek.
Egyszer érdemes megnézni, de mély nyomot nem hagy.
Ismét Rezes Judit volt a legjobb.
8/10
Edmond Dantes 2013 máj. 11. - 12:28:07 8/10
Dramaturgiailag több ponton problémás mû, lehet, hogy az erõs húzások miatt is: a doktor kezdeti eufórikus önbizalma a mû keletkezése idején is naívitásnak hathatott, ez a fejjel-a-falnak attitûd többnyire mindig mindenhol kudarcra van ítélve. Lehet ezért nem szeretni a világot, de az már csak ilyen. A szólás szabadsága a városban korlátozható ugyan, de az élet nem szûnik meg a város határában, magyarul, a gyógyvízrõl készült jelentést el lehet vinni másik (például konkurens gyógyvizes!) városba, örömmel be fogják fogadni vagy akár országosan közzétenni, nagy karriert csinálhat vele a doktor, hiszen leendõ megbetegedõk sokaságát menti meg, ha kitálal, szóval semmi nincs még veszve...Problematikus a nagy monológ is: az egyvégtében letekert elõadásban túlméretesnek, terjengõsnek hat s ami ennél is fontosabb, központi felvetése és a rá adott válasz legalábbis kérdõjeles: a tömeg/a nép birkanyáj, a többségnek nincs, nem lehet igaza, igaza a kisebbségnek van. A demokrácia eme nyílt tagadása ez, az alapvetõen tiszta, demokratikus lelkületû doktor szájából. És így tovább. A befejezés is talányos: a gyerek sorsa és a záró mondat is: „Nem tudok. Nem merek.” Az elõadás, mely nyilván a mára, mai viszonyainkra aktualizált tandráma (vajon hozzá-/beleírtak-e most valamit?), jó, de nem kimagasló. A videózós kiemelés kezd túl sok produkcióban felbukkanni, lassan rá lehet unni...Fekete Ernõ és Kulka János kettõse élvezetes, és Rezes Judit is nagyon jó.