A néhai dobos

előadás, magyar, 2011.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Tanulmányok össze nem illő, de valahogy mégis passzoló színpadi történésekre és ritmusokra.

Ez nem az, amit táncelőadásnak szoktunk hívni. Kontakt improvizáció? Utcai verekedés? Újfajta harcművészet? Ezek a japán fiúk valami egészen különös mozgásformát hoztak létre Oszaka utcáin, amellyel - idén először - bejárják Európa vezető fesztiváljait is.

A gonzó újságírást az az amerikai Hunter S. Thompson fejlesztette tökélyre, aki szakítani akart a zsurnaliszta szokásos kívülállói státuszával, hogy belevethesse magát az őt körülvevő szituációba, hogy vegyíthesse a tényeket az érzelmekkel, egy szubjektív nézőpontot kialakítva. A Contact Gonzo is erre a filozófiára épít: átélni a dolgokat, akkor is, ha ez fájdalommal és sérülésekkel jár(hat).

A fiatal japán társulat nem úgy tekint az emberi testre, mint a belső érzések kifejezésének eszközére. A test számukra önmagában létező entitás, ami az őt érő hatások, lökések hatására mozdul. A véletlen esztétikájával kísérleteznek, játszanak utcákon, parkokban ezek a nagyvárosi underground fenegyerekek, akik freestyle sportokon, parkouron, harcművészeteken nevelkedtek, és olyan filmeken, mint a Félelem és reszketés Las Vegasban.

A(z) Trafó előadása

Bemutató időpontja:

2011. szeptember 11., Trafó

Stáblista

Hozzászólások