Ezzel az extrémnek tűnő szituációval indul a világhírű francia szerző bravúros darabja, ami az események előrehaladásával egyszerre szórakoztató és rendkívül bölcs emberismeretről tanúskodó férfi-nő párbajjá változik. A hétköznapinak aligha nevezhető alaphelyzet ellenére van valami nagyon is természetes ebben a történetben: férfi és nő boldogságkeresésének, érzelmi hullámzásának ismerős stációit látjuk, a párválasztás nehézségét és gyönyörét - két erős személyiség sorsán keresztül.
Vajon sikerül-e Suzanne-nak elcsábítania a férfit, aki már megcsömörlött a futó kapcsolatoktól? Vagy a férfi hódítja meg a nőt vadászszenvedélyével? És az elemi vágyakozás átfordulhat-e szerelemmé és ragaszkodássá? Vagy a férfi megkeményíti a szívét és végleg leszámol a női nemmel? És egyáltalán: lehet-e hinni még az igaz szerelemben egy olyan korban, amikor ezt a szót már teljesen kifordították az értelméből?
Jean-Claude Carriére ravasz és üde, ugyanakkor mélyen elgondolkodtató darabja a legalapvetőbb emberi érzések felfedezésének kalandját kínálja - sok humorral és két nagyszerű színész felszabadult komédiázásával. Avagy - Karinthyval szólva -: "Férfi és nő hogyan is érthetné meg egymást. Hiszen mindkettő mást akar. A férfi: a nőt. A nő: a férfit."
A(z) Magyar Színház előadása
Hozzászólások