Azért nem szabad embert ölni, mert... mert meg van tiltva. Tiltja a törvény. Tehát ezért? Igen, mert tiltja a törvény, és aki megsérti a törvényt, azt lecsukják. A törvényt nem szabad megsérteni. És helyes az, ha valakit ezért büntetésből kivégeznek? Igen, helyes. Mivel ez nagyon súlyos bűn. Tehát akkor helyesnek tartják egy másik ember kivégzését, tehát megölését? Igen, ha a szóban forgó ember ilyen súlyosan megsértette a törvényt. Más válasz? Semmilyen lényt nem szabad megölni, különösen kutyát, macskát, nem. Ebből vita támadt: mi számít lénynek? A giliszta is? A tehén is? Vajon a nyírfa is lény? Képes gondolkodni vagy álmodni?
Megpróbáltam visszaterelni a szót az emberre. Embert ölni nem helyes dolog. De miért? Különféle okokat soroltak föl. Jogi és erkölcsi megfontolásokat. Egy idő után a vita elapadt.
Valamiféle csalódást éreztem. Vagy ürességet. Nem mondtam el nekik, ami számomra magától értetődik: aki embert öl, az semmibe veszi az emberi élet szentségét.
Az ember szent.
Valószínűleg megkérdezték volna, mit értek szentségen. És erre csak egyetlen választ tudtam volna adni: Így tanultam. Így neveltek. Hogy ezt gondoljam. Hogy ez magától értődik. Hogy ez a gondolat számomra annyira természetes, hogy gondolkodnom sem kell rajta.
De a gondolat, ami számomra természetes, sokaknak ismeretlen."
Azt álmodtam, hogy kisgyerek vagyok egy tükrökkel burkolt szobában. Egy nő arca ötlött szemembe mindegyik tükörből. A szeme be volt csukva, nem akart látni engem. Az én arcom volt... az én kétségbeesett arcom... Isten... Igen.
Ő talán ... megértene minket.
Mert miféle élet az, melyben győz az igazság, és a sötétben mégsem Isten szeretetét látom, csak kétségbeesést és ürességet?
A(z) Szegedi Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások