Lang József Császári és Királyi Ítéletvégrehajtó közismert és köztiszteletben álló figurája volt a Monarchia és Bécs világának a XX. század elején. Népszerűségét mi sem mutatja jobban mint az, hogy vidéki útjain mindig hatalmas tömeg fogadta az állomáson és a becslések szerint 10 ezren vettek részt a temetésén.

Lang a hóhéri pályát élete hivatásának tekintette és rendkívül büszke volt arra a szakmai színvonalra, amelyet képviselt. Ennek érdekében saját fejlesztéseket eszközölt és munkáját igyekezte egyre gyorsabban és pontosabban elvégezni.

Személye és világlátása esszenciája annak az avítt és világbirodalmi nosztalgiában tévelygő, konzervált feudális korszaknak, amelynek az I. Világháború vetett véget. Lang pályafutása a Monarchiával együtt ért véget, 1919-ben. A nyugdíjazását követően írta meg visszaemlékezéseit, amelyből Gerhard Dorfer és Anton Zettel megírta ezt a mondorámát. Azóta ez a színmű, amelyből már hangoskönyv és TV játék is készült, a német nyelvű színjátszás állandó szereplője.

A(z) Pécsi Nemzeti Színház előadása