törzsed levegő, lábad iszap. Megkötözlek, de ne félj: szeretlek
és az én kötelékem a te szabadságod.
Fejedre irom: "Szilárd vagyok, készséges, biztos és otthonos,
mint aki a nőnek tetszeni kiván."
Karodra írom: "Ráérek, nem sietek:
enyém az örökkévalóság."
Törzsedre írom: "Mindent betöltök és mindent befogadok: nem
vagyok válogatós; de ki az, aki be tudna szennyezni engem?"
Lábadra írom: "Megmértem a sötétséget és lenyúlok annak mélyére;
semmi sem sűlyedhet odáig, hogy én ne legyek alatta."
Arannyá változtál, kedves gyermek. Vegyél magadért kenyeret a
vakoknak és kardot a látóknak.
(Weöres Sándor, Suttogás a sötétben, 1986, Magvető)
"Dékány Edit szólója jó példája az Inspirációk azon törekvésének, mely szerint különös figyelmet kell fordítani a társművészetek együttes színpadi megjelenésére.[...] A szép táncosi munka önmagában is elég erős ahhoz, hogy a (Herbai Máté operatőrt dicsérő) felvétel kiegyensúlyozottan illeszkedjen az élő előadáshoz [...] Dékány Edit produkciója feszes és lényegre törő: nem hagy teret egyetlen felesleges mozdulatnak sem. Táncosi teljesítményét valódi színészi átéléssel erősíti..." (Halász Tamás)
A(z) Trafó előadása
Hozzászólások