Kecskemét szülötte, Katona József írta: "Köszönöm azt a helyet, amelyen bölcsőm rengett és a sírt, amelyben majd egykor jó szüléim elnyugodnak. Ha magam elmúlok, megmarad ezen sorokban érted égő szeretetemnek bélyege." Gosztonyi János színműve nem más, mint Katona ébresztése: játékos formában találkozik a drámaköltő egykori színésztársaival, miközben a letört 48-as forradalom és szabadságharc után már a Bach-korszakban vagyunk, amelyben a "Világos"-t a sörre sem szabad mondani, a "mArad" igét pedig nem lehet használni, mert benne van: "Arad". Hiába halt meg a költő, a cenzor nyomása, "pudvás tompora" éppúgy ránehezedik, mint életében, a városi hivatalnokok és urak - mint a Magyar Ugar képviselői - éppúgy lehúzzák a sárba, mint életében, "a játékszíni költőmesterség" éppúgy "lábra nem tud kapni", mint életében. A feltámasztott Katonától viszketnek a hivatalnokok. A vidám színtársulat a komoly játék során a korabeli (német nyelvű hagyományokból kitörni akaró) színjátszás furcsaságait és a költő szükségszerű ütközéseit egyaránt megidézi.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások