Egy orosz kisváros szerelőipari gyárában ismerkedik meg a két betanított gépmunkás, Viktór és Tatjána, akinek az első házasságából két serdülőkorú gyermeke van. Viktornak pedig e szerelőipari gyár a sokadik munkahelye. Sok éven keresztül az utcán élt, a szülei korán elhaltak, tulajdonképpen az utca nevelte. Amíg egy szép napon megszólította a szerencse, mert egy tanár megsajnálta a cserllengő 26 éves fiatalembert, befogadta és álláshoz is juttatta. De a munkahelye hol volt, hol nem. Amikor kedve volt elhelyezkedett, amikor nem volt kedve a munkához, kilépett, vagy berugott, hogy kidobják. Tulajdonképpen egy nagyon letargiában, szeretet hiányban szenvedő ember volt ez a Viktor. Aztán a nevelő "papa" ismét elhelyezte ebbe a szerelőipari üzembe, ahol megismerkedett a szerelemmel, Tatjánával, aki jó pár évvel idősebb volt nála. Rövid idő után összeházasodtak. Ekkor sok minden napfényre került mindkettőjük életéből egymás számára. A nő számára nem jelentett semmit Viktor hát nem éppen tiszteletreméltó előélete, mert ragaszkodott a 4O éves nő a férfihez. Viszont Viktór gyermeket szeretett volna, s hogy nem lehet, erre csak jóval a házasság után derült fény. Bár erről a nő nem tehetett. Viktór a házasságkötéskor örök hűséget esküdött, szereti a nőt, most ebben a letargikus állapotban mégis felteszi magának a kérdést, hogy élete vágya a saját gyermek s ez nem valósulhat meg ebben a házasséágban, a HŰSÉG VALÓBAN ÖRÖK?!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások