1885, szerb-bolgár határ, éjszaka. Egy fiatal lány, Raina hálószobája erkélyén ábrándozik vőlegényéről, Szergejről, aki - akárcsak a lány apja - a szerbek ellen harcol éppen. Szergej igazi hős, neki köszönhető, hogy a legutóbbi ütközetben a bolgárok megfutamították a szerbeket. Az ellenséges hadsereg most a városkán keresztül menekül. Raina aludni készül, de egy idegen katona mászik fel szobájába. A férfi piszkos, pimasz, tárgyilagos és félti az életét: egyáltalán nem olyan, mint ahogy Raina a hősöket elképzelte... Zenés komédia Várady Szabolcs dalszövegeivel és Monori András balkáni muzsikájával.
Kedves, vidám, zenés, egyszer nézhetõ bohózat. Nagy Ervin szerintem nem ripacs volt benne, egyszerûen látszott, hogy élvezi a bohóckodást. Ebbe a mûfajba bõven belefér, igenis vele (velük) nevettem. A zenei betétek nekem néha túl harsánynak tûntek. Rainát nem Jordán Adél hanem Péter Kata játszotta.
Épp csak átmenõ elõadás, nem méltó a társulathoz. Bernard Shaw csak elvétve kap szót, háttérbe szorítja õt a kusturicázós mûanyag rutyutyú és az ósdi szalonbohóckodás. Nagy Ervin a deheroizált hõs szerepében új mélységeket ad a "ripacséria" szónak. Egy ponton túl arra számítottam, hogy kacskaringósakat fog fingani a mulattatásunkra. Kocsis Gergely csokoládékatonája olyan halvány volt, mintha be sem jött volna az elõadásra. Hozzájuk képest Jordán Adél maga volt a színjátszás magasiskolája, bár többször elfelejtett idõzíteni és egyszer majdnem elhasalt az egyik kusturicás klarinétban. Pálmai Anna parasztlányában semmi parasztos nüansz nem volt. Másféle sem. Haumann Péter, Bodnár Erika és Bán János otthonosan elvoltak a színpad különbözõ pontjain. Volt még egy csizmás-kalapos no-name törpe, aki a mikrofonokat hordozta és bokázott. Teljesen odavolt Kusturicáért.
Nekem nagyon, nagyon tetszett. Nagyon erõteljes, tele élettel. Jó ahogy kifigurázza a karaktereket. S a zenei betétek nagyon különlegesek.
Imádtam. Bármikor megnézném újra.
Ez sajnos nagyon gyenge volt.Öncélú ripacskodás,egymásra dobált poénok halmaza,csakhogy az ötödik után már annyira kiismerhetõ és annyira unalmas,hogy azon gondolkodik az ember,hogy vajon a Sas kabaréban van-e és pusztán érzéki csalódás a Petõfi Sándor utca?Rendkívül gyenge színészi játék,Jordán Adél még úgy ahogy elmegy,Nagy Ervin azt hiszem egyszerûen csak tehetségtelen (errõl végülis nem tehet),Kocsis Gergelyt nem ismertem,azt hittem valami amatõr színész csöppent oda.Haumann ,nos õ mindig csak Haumannt tud játszani,függetlenül attól,hogy mi a szerep.Siralmas.A színház azért tele volt,taps is volt bõven,lehet tovább lépni.
Szerintem sem a legjobb darab a Katonában, de azért az hogy "Humortalan, sivár, erõtlen.". Az kicsit túlzás. Szerintem aranyos, ugyanakkor igényes kikapcsolódás és inkább közönség darab mint mély értelmû filozófiai mû, de teljesen élvezhetõ. Ugyanakkor az éneklés nekem sem hiányzik bele. Semmi plusszt nem ad, ráadásul a szöveg többnyire érthetetlen, és színészek énektudása sem a legjobb (vagy legalábbis nem tudják megmutatni). Kocsis Gergõ volt az akibõl a legtöbbmindent értettem az énekek alatt. Persze a színészek általába véve kiválóak voltak. Jordán Adél imádnivaló és nagyon jó választás ehhez a szerephez :). Akárhogy is nézzük egy remek darab egy remek társulat egy remek rendezõ, nem nagyon sülhet el rosszul a végeredmény.
Tegnap láttam a dunaújvárosi színházban. Nagyon jó volt, nézõk is imádták, pedig a darabok után nekünk mindig megmondják ha nem tetszik, de ez:) nagyon-nagyon tetszett.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások