Ősbemutató a tetteink következményeiről.

Középkorú emberek ülnek szép, okos nyugalomban egy lakás szobájának különböző pontjain. Jól öltözöttek, ápoltak.

Tamást hallgatják, aki az ablakban ül, s talán énekel, talán gitározik is hozzá. Ilyen lenne, ha nem történik harminckét évvel ezelőtt az, ami történt. Talán pont így nézne ki ez a nap, harminckét évvel később, ilyen okos és szép nap lenne, talán éppen most mutatná meg nekik Tamás az új megzenésített versét. A lányok mosolyognának, a fiúk kinéznének az ablakon, „még mindig ő a legérdekesebb közöttünk”.
És milyen elképesztően jó lenne, ha így nézne ki ez a nap.

A(z) Veszprémi Petőfi Színház előadása