A félkegyelmű

színmű, magyar, 2013.

Értékelés:

4 szavazatból
Szerinted?

A félkegyelmű Dosztojevszij egyik legnagyobb hatású műve. A regény központi kérdése: vajon a tökéletes jóság, a krisztusi szeretet meg tudja-e menteni a velejéig romlott, pénz- és kéjsóvárgástól, tomboló indulatoktól és önzéstől szenvedő világot.
Dosztojevszij Miskin herceg alakjában - Czukor Balázs játssza - a tökéletes szépségű embert akarta megteremteni. Mivel a világban tökéletes embert nem talált, Krisztus tulajdonságaival ruházta fel. A herceg Dosztojevszkij eszméinek megtestesítője, maga a megtestesült jóság, a szó legnemesebb értelmében, felsőbbrendű ember, aki azért jött, hogy fényt hozzon a világba. Mindamellett hús-vér, és főként csupa ideg-ember. A világ azonban félkegyelműnek, idiótának tartja, mert tisztaságával, naivitásával és betegségével - epilektikus rohamok gyötrik, mint az írót - sokszor komikusan hat. Azonban mégis nagyon nagy hatással van az emberekre, kizökkenti őket megszokott életformájukból, gondolkodásmódjukból. Egy kicsit mindenki megváltozik, aki kapcsolatba kerül vele. Mindenki, akivel találkozik, jobb lesz utána.

A(z) Weöres Sándor Színház előadása

Bemutató időpontja:

2013. március 1., Weöres Sándor Színház

Stáblista

Hozzászólások

8/10
FElepHánt 2013 márc. 26. - 12:52:14 8/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu
A FÉLKEGYELMÛ Jeles András Szombethelyi Weöres Sándor Színház

Nehéz utat választ Jeles András, emblematikus szürreál látomás helyett, /Téli utazás!!!/, a dosztojevszkiji sokrétûség minél több szálát igyekszik összefogni. Ha Venyicska története, transzcendens stílusában, hézagtalanul megelevenedhetett, Miskin herceg esetében
ez miért nem volt lehetséges. A sok szó csak elfedi a lélektani mélységeket, az ambivalens kapcsolatok gubanca viszont az epikus megjelenítésben is kuszán érthetetlen marad.
Hatásos Nasztaszja Filippovna elsõ jelenése, alkatilag, színészileg tökéletes Czukor Balázs Félkegyelmûje, amíg õk állnak a cselekmény középpontjában, nincs is semmi baj. A mellékalakok serege hígítja a koncentrációt, (pl. a pénzt visszautasító ex-katona). Mindazonáltal
az arisztokratikus atmoszféra oroszosan gyengéd légköre jólesõen uralkodik Sztyepancsinék szalonjában, - nagyon tetszett Kiss Mari, mackóval a vállán Vlahovics Edit Linája és Varja szerepében Lévai Tímea.
Melis László zenéje és a muzsikusok, a tüneményes énekesek, Unger Tünde, Varga Dóra valamint Budai Dávid gitárral, poétikus szépséggel teszik lebegõvé az átkötéseket. Bánki Róza autentikusságukban is egyénített jelmezei biztos támaszai a figuráknak.
Czukor Balázs alakítását gyengíti, hogy sokszor feleslegesen van a színen, egy egész jelenetet át is alszik, kiteljesedéséhez hiányzik Rogozsin súlyozó kontrasztja is. A két férfi párbeszéde érdektelenségbe fullad, szerencsére van két jelenet, amely végül is pozitívba fordítja véleményünket.
A mindent eldöntõ estén Alberti Zsófia kacérabb, csábítóbb a megszokottnál, ám határozott döntésében acélos keménységét is megmutatja. Az õ Nasztaszja Filippovnája igen fiatal, nagyon élnivágyó és nagyon szép. Dosztojevszkiji belsõ ambivalenciája, a hevesen
villódzó érzelmi bizonytalanság az utolsó színpadi megjelenésnél válik meghatározóvá. Tudjuk, három férfi is osztozik kegyeiben, de hogy neki ki is kell igazán, az örök rejtély. Izzó légkörû szócsatában percenként változik a választott, a feleslegekkel terhelt órák után, Alberti Zsófia játékának drámai ereje itt futtatja tetõpontra az elõadást.
A russzofilek imádni, a nézõk szeretni fogják, - azért kár, hogy inkább Dosztojevszkij, mint Jeles.