Tamási Áron
Hogyan is állunk tehát a szerelemmel?
Az ember még nem is tudja, mit akar, csak épp azon veszi észre magát, hogy nyáreste van, s ő - zsebében két madártojással - igyekszik valahová, ki tudná megmondani ilyenkor, hogy hová? Nem tudja még, hogy tulajdonképpen mire is lesz jó ez a nagy készülődés, ám lehet, hogy reggelre virradóra ő maga is énekes madárként ébred - valami furcsa csoda folytán, ami égi madárrá változtatja mindazokat, akik még emberi dalt énekelnek e földön. S hogy milyen nehéz megóvni egy énekes madarat, azt mutatja meg e kétrészes darab. Tamási Énekes madarát hatvanadik évadának nyitóelőadásaként újította fel a Tamási Áron Színház. Ezzel a kortárs szemléletű előadással szeretnének tisztelegni névadójuk szellemi öröksége előtt.
MÓKA. Édesanyám!
KÖMÉNYNÉ. Mi az, aranyom?
MÓKA. Nem lenne kedves beszélni valamiről?
KÖMÉNYNÉ. Miről, te?
MÓKA. A szerelemről.
KÖMÉNYNÉ. Jaj! A szerelem! Jaj az szép dolog. Megindítóan szép! Ó, be szép!
MÓKA. De milyen?
KÖMÉNYNÉ. A szerelem? Tán leginkább olyan, mint a rózsa. S mint a rózsák között is a legszebb piros rózsa, amelyik, ki tudja mikor, titkon fogamzik... Tán amikor lát egy csillagot, vaj amikor hozzáér egy napsugár... S akkor dobban meg valami, tán a szín, vaj az illat... s osztán teste kezd lenni annak a valaminek, lassan, szép észrevétlen... S ahogy nő-növekszik, kezdi élvezni mindjobbacskán ezt a látható világot is: a szellőt, a meleget, a susogást, a madárénekét, a hajnali csendet, az esti melengetést... S úgy gömbölyödik lassan s bátorodik a szerelemre: hajlandozásra, lepke-csalogatásra... S osztán kifeslik,... Sóhajt.
MÓKA. Hát az ember mit érez?
KÖMÉNYNÉ. Minden gyönyörűt.
A(z) Tamási Áron Színház előadása
Hozzászólások