Nagy Vencel betűszedő elveszti a szeme világát. A hivatal keresőképesnek nyilvánítja. Visszatér munkahelyére, hogy eltarthassa családját, közben beleszeret Bíborkába, az öreg takarítónőbe. Megtanul vezetni, sőt Trabantot is vásárol. Éli az átlagemberek átlagos életét - vakon. A Csoda rólunk szól. Kisebb, nagyobb fogyatékosságainkról, amelyekkel újra és újra boldogulnunk kell. Szól a bizonyításról, az akaratról, hogy ha el akarunk érni valamit, akkor megtehetjük. Szól a hétköznapi elutasításról, arról, hogyan bánunk azokkal, akik mások, mint mi. És mindenekelőtt szól a megalkuvásról. Arról, hogy a boldogulásért, a beilleszkedésért mennyi áldozatot hozunk és ezzel mennyi fájdalmat okozunk azoknak, akik igazán és őszintén szeretnek bennünket. Hogy hogyan tesszük magunkat tönkre azért, hogy szebbek, jobbak és tulajdonképpen átlagosabbak legyünk.

DISZLETTERVEZŐ: CRISTIAN MARIN

RENDEZŐASSZISZTENS és a darab fordítója: ANDRÉSZEK ISTVÁN (Magyarország)

LEKTORÁLÁS: NAGY OANA

DRAMATURG: CALUDIU GROZA

VENCEL: DANIEL CERGA
VERONIKA, a felesége: IRINA BODEA RADU
BIBORKA OANA: LICIU GOGU
VILMOS SCHUSZTER: GHEORGHE GEORGE
ZÖLD GÉZA: ANDREI SCHIOPU

BRIGÁDVEZETŐ: MIHAI SIMA
SZEDŐ I.: MIHAI ALEXANDRU
SZEDŐ II.: ROBERT VLADU
KOCSMÁROSNÉ / CSELÉD: IZABELLA BADOVICS
GIZIKE SEGGE: PATRICIA BURAGA
IGAZGATÓ /VIZSGABIZTOS: DORIN CEAGOREANU