Egy üres, ötajtós, falak nélküli szobában - a múlt és a képzelet játékterében - tizennégy különös, szavak nélküli, metaforikus nyelvet beszélő színész az emberiség aranykorának utópisztikus mítoszát rekonstruálja: a 60-as évek hippikultúráját. Alvis Hermanis közelmúltbeli rendezései közül mindenképpen a legköltőibb és a legszívhezszólóbb, vagy ahogyan maga a rendező fogalmaz: gyengédségével sújt a porba.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások