"...Költő vagyok... Száműzött senkiházi... Isten felkent papja... Dicsőségre született kiválasztott... Félig meggebedt, vert kutya... Szerelem széphangú énekese... Az utca utolsó ribancának is köpőcsészéje... Az emberséget levegőnél jobban szomjazó tiszta ember... Betörő, útonálló... Gyilkos!
Itt fogok megrohadni ennek az istenes szörnyetegnek a pincéjében, itt játszom el undorító haláltusámat, lélekből féreggé vetkezésemet, leselkedő szemek előtt bohóckodva. Ezek a koszos falak lesznek utolsó szavam meghallói..."
Valóban így lesz?... Mit jelentenek ezek a szavak? És hova vezet a többi? Törvény, hazugság, besúgás, álszentség, megalázottság, tehetetlenség, kiszolgáltatottság, hit, méltóság, akarat, vágy, szenvedély, magány, bomlott agy - avagy tisztánlátás, reménység, testvérharc, Isten, Haza, Becsület, kényszer, kínzás, költészet és szükség... Ki az a Főszemkígyó és hogy lesz az akasztófa köteléből gyermekjáték...?
Elmés találmány ám egy ilyen CELLA!
Van benne fa, kötél, néhány kavics, egy bili és Villon a sorsával... de belefér egész nevetségesen esendő, ellentmondásokkal teli zavaros életünk!
Ez a CELLA ezenkívül furcsán egyedi, fantasztikus lehetőséget nyújt egy színésznek a közönséggel és önmagával való találkozásra és a fiatalon elhunyt Csengey Dénes ironikusan metsző gondolatainak újraélesztésére.
A(z) Magyar Színház előadása
Hozzászólások