A mű egy nőről szól, vagy négyről, vagy sok nőről, vagy a nőkről, ahogy mi férfiak elképzeljük...
Ki vagy "mi" is valójában a nő? Nimfa, ősanya, szerető, társ, sellő, párka, isten, test, érzelem, értelem, szépség, idol, vagy képzeletünk műve csupán? A nő ez mind, mind ez, a "másik fél", eszményiség, testiség, sorstárs, élethelyzettől függően egyszerűen-bonyolultan egészíti ki létünket - a férfiakét.
A 4Nő gesztus a gyengébb nem felé, melyben állást foglalok amellett, hogy nincs alá-fölérendeltség, az élet nem fekete-fehér, nincsenek szigorú szabályai, mindössze egy biztos: minden emberi kapcsolat - legyen az férfi-női - egyaránt bonyolult. Négy duettben, az évszakok (tavasz, nyár, ősz, tél) váltakozásával, egy "év", kör ciklus, élet lefolyása alatt vizsgálom a női szépséget négy aspektusból. A színpadon szeretném megjeleníteni azt a női ideált, ami az ember által alkotott szépség princípiuma.

A(z) Dunaújvárosi Bartók Táncszínház előadása