Egy olyan táncszínházi előadásra teszünk kísérletet, amelyben a szövegnek (egyedül a Jövés-menésben létezik) elsősorban hangzásbeli értéke lesz. A három színmű táncszínházi eszközökkel való színrevitelében a hangsúly az emberi test azon gesztusainak a keresésére irányul, amelyek lehetőséget teremtenek egyrészt a becketti szöveg értékeinek bemutatására, ugyanakkor felkeltik a néző érdeklődését az emberi test működésével kapcsolatosan. Az előadás formanyelve a hétköznapi, illetve a "normálistól" eltérő gesztusokból építkezik. Vava Ştefănescu az előadói alkotófolyamatot olyan közegnek tekinti, mely lehetőséget biztosít a lét magasabb rendű összefüggéseinek a vizsgálatára. Víziójában a létezés egysége megbomlik: harc lesz belőle, a lét és az élet harca. Kettősség támad: szellemi és anyagi szembekerül, de legalábbis elveszítik a szerves kapcsolatot egymással.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások