2ME

Értékelés:

1 szavazatból

Szerinted?

Platón Lakoma című dialógusában, az Erószt dicsőítő beszédek egyikében a szerelmi vágy az emberi természet lényegi sajátja, éppen arra hivatott, hogy egyesülni hajtson, kényszerítsen bennünket: ami kettő volt, a szerelemben ismét "egy" legyen. (Zeusz volt ugyanis, aki kettévágott bennünket, s így lett az "androgünoszból", a még egyben lévő "férfinőből" kettő, férfi és női nem. Erről szól ez a mítosz: azért keressük, kutatjuk másik felünket, hogy ismét "egyek" - egészek - lehessünk.) Keressük, kutatjuk - az már igaz, de nem nagyon találjuk! Arra ítéltettünk tehát, hogy párban (ketten) legyünk minden kapcsolatban, hogy csak önmagunkban találjunk egységre, férfi és női valónk szimbiózisára? De miről szól a teremtés-mítosz? Jelenthet-e mást az ember teremtése - "Isten képére és hasonlatosságára" -, mint hogy az emberből is csak egy "van", mint Istenből? Miért vagyunk akkor még mindig párban, ilyen-olyan viszonyokban, kettőségekben? Két "fél" vagyunk csak, egymással szemben, bármilyen relációban? Vagy az "egész" az mindig az "egy" meg "egy" reményteljes harmóniája? A fenti kérdésekről - természetes emberi viszonyainkról - szól majd előadásunk, már amennyire a zene és a tánc "megszólalni" képes.

A(z) PR-evolution Dance Company táncművészei előadása

Stáblista

Értékelés:

1 szavazatból

Szerinted?

Értékelés:

Bemutató időpontja:

Stáblista

Alkotók

Hozzászólások

Értékelés:

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon