A #kaméleon projekt a Willany Leó társulat folyamatos megújulásra való törekvésének egyik materializálása: félévente egy-egy meghívott, külsős alkotó bevonásával igyekeznek
magukat újra definiálni és lehetőséget adni arra, hogy az improvizáció és a kortárstánc végtelennek tűnő fogalmához újabb gondolatokat adhassanak, ezzel gyarapítva a hazai kortárs kánont.
A vendégkoreográfusokkal létrejövő munkák - bár bemutatókkal végződnek -, a folyamatuk legalább annyira hangsúlyos és fontos: a jelenleg 17 fiatal táncművészből és 25 zenészből álló Társulat folyamatosan cserélődő, kisebb csoportokban tanulhatnak egymástól. Azért, hogy az  alkotófolyamatok valóban ezekért az értékekért tudjanak harcba szállni, a Társulat olyan művészeket hív meg, akik eddigi munkásságuk során hasonló értékek mentén dolgoztak.

 Vass Imre így foglalta össze a táncról és improvizációról alkotott törekvéseit: „A táncban az egyedi hang megtalálása, az önazonosságra való törekvés érdekel. Szeretem kihívás elé állítani az alkotót\előadót és a nézőket egyaránt, megdolgoztatni az érzékszerveket, a képzeletet. Számomra egy táncelőadás akkor jó, ha intellektuálisan is megdolgoztat, de a gondolatiság és a súly mellett a játékosság és a humor ugyanolyan fontos. Ehhez állandó és egyik legfontosabb eszközöm az improvizáció. Számomra az improvizációban sűrűsödik össze a technikai felkészültség, az érzelmi töltöttség és a jelen pillanat megélése. Ez egy teljes értékű előadót kíván, egy táncost, aki készség szinten tud alámerülni az ismeretlenbe, aki képes artikulálni a kimondhatatlant.”

A Willany Leó munkatársai: Lukács Levente, Szilágyi-Pallag Emese.

Táncművészek: Deák Kristóf, Mayer Dorina, Piti Vivien.