Kiss Csaba vérbeli drámaíróvá nőtte ki magát az utóbbi években. Örömmel tapasztalhatjuk, hogy egyre gyakrabban jelentkezik a kezdeti adaptációk mellett öntörvényű, eredeti drámákkal is. Szerencsés kézzel nyúl meglehetősen változatos témákhoz, színházi ember-mivolta jótétemény, ami elsősorban jobbnál jobb szerepek teremtésében nyilvánul meg.
A Világtalanok mottója - Shakespeare Lear-királyának sorai - szándéknyilatkozatnak is beillenek. Komolyan szemügyre vesz darabjában olyan társadalmi szegmentumokat, amikről korábban talán csak Spirónak sikerült a magyar drámairodalomban érdemlegeset mondani. Ez a már-már sorstragédia igazi feladat elé állítja a színrevivőt. Gondolatilag és formai szempontból egyaránt. A mit és annak hogyanja itt egyformán próbára tevő kihívás. Egy fiatal társulat - amilyen a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház - számára fontosnak érzem, hogy ilyen problémákat vegyen szemügyre, hogy igenis társadalmi és művészi szempontból egyaránt ,"súlyos" dolgokkal szembesülve keresse útját, kifejezőeszközeit, és nem utolsó sorban közönséget. "Vakságunk", amiről Kiss Csaba drámája beszélni tanít, Erdély hegyei köze zárt közösségeinkben legalább olyan igaz és ismerős, mint Magyarország "peremvidékein". Azon érzékenységek kényes egyensúlyban tartása, ami ilyen társadalmi helyzetű, meg - fogyatékosságuk miatt különleges besorolású emberi sorsok "tárgyalásakor" mindig fontosak, etikai es művészi szempontból egyaránt - ez is olyan kihívás, amivel a Figura művészi kollektívájának találkozni kell. Kövesdy István
A(z) Figura Stúdió Színház előadása
Hozzászólások