“Hazafelé tartott a kis Sündisznó. Útközben találkozott a Nyúllal, és együtt ballagtak tovább. Kettesben feleannyinak tűnik az út. Hosszú az út hazáig, mennek, mendegélnek, beszélgetnek. Az út közepén egy bot hevert. A nagy beszélgetésben a Nyúl nem vette észre, megbotlott benne, és majdnem orra bukott.
− Ó, te! − mérgelődött a Nyúl.
Jól belerúgott a botba, és az messzire elrepült. De a Sündisznó felemelte a botot, vállára vette, úgy futott, hogy utolérje a Nyulat. Meglátta a Nyúl, hogy a Sündisznó felemelte a botot.
− Minek neked ez a bot? Mi hasznod belőle? − csodálkozott.
− Ez nem valami egyszerű bot csupán − magyarázta Sündisznó. − Ez egy okoska-botocska.”

A(z) Nefelejcs Bábszínház előadása