Koncertszerű opera-előadás két felvonásban, német nyelven, magyar és angol felirattal.
A pozsonyi születésű, magyar anyanyelvű Franz Schmidt zongoristaként kezdett, majd jó tíz éven át csellistaként működött Mahler zenekarában Bécsben. Zeneszerzői tehetsége annyira egyértelmű volt a maestro számára, hogy megjósolta: egyszer még eljön Schmidt ideje. Ennek ellenére, bár nagyon sikeres volt az 1903-ban bemutatott Közjáték egy befejezetlen romantikus operából című két részlet, amelyből végül megszületett a Notre Dame, Mahler mégsem vállalta a kész opera bemutatását, így az 1906-ban elkészült mű csak 1914. áprilisában került színpadra.
A bemutató után a magyar sajtóban is híre ment az operának: „Nemcsak mesteri hangszerelése és melódiái invenciója révén sorozható a modern dalműalkotások legértékesebbjei közé, hanem minket speciálisan azért is érdekel, mert Schmidt hellyel-közzel magyar motívumokat visz bele muzsikájába. Sőt megállapították már azt is, hogy az első felvonás zenekari Intermezzo-ja, egy meleg, szélesen elömlő magyar témának lendületes és ragyogó feldolgozása, a dalmű leghatásosabb részlete.”
A sokáig feledésbe merült mű igazi csemege a romantikus operák szerelmesei számára, különleges szimfonikus indíttatású darab, amely erős motívumkezeléssel dolgozza fel Victor Hugo nagysikerű regényét a szép cigánylány mindenki számára végzetes vonzerejéről.

Szövegíró Victor Hugo A párizsi Notre Dame című regénye nyomán: Leopold Wilk, Franz Schmidt.

Egy hang a tömegből: Haraszti Zsombor
Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Énekkara

A(z) Erkel Színház előadása