Ibsen Nóra című színművének és Lewis Carol Alice Csodaországban című meseregényének párhuzamos felhasználásával.

Alízként élni egy kolbászalapú, békéscsabai Disneylandben – ez lenne a Nórák sorsa? Nóra kinőtte a babaházat, nem fér bele, ahogy Alíz sem a Fehér Nyúl házába. Keze, lába kilóg ajtón és ablakon. Talán, ha össze tudná hajtani magát, mint egy távcsövet… ha azon át venné szemügyre a múltját…. Eltelt egy év és már megint karácsony van… Nóra elhagyta a férjét, a gyerekeit és egyedül él abból, amit keres a békéscsabai, kolbászalapú Disneylandbe. Szívesen lenne pénztáros vagy jegyszedő, mert azok olyan rendes foglalkozások, de neki Alízt kell alakítania elvált asszony és háromgyerekes anya létére. Kész röhej…. A titokban nassoló Nóra pont úgy változtatja a méretét, mint a falánk Alíz, mert felnőttként is mindig bele kellett férnie egy gyerek szerepébe. Az idő állt a babaházban, ahogy áll Csodaországban is, a teadélután mindkét helyen örökké tart, csak egy hellyel mindig odébb ülünk. Valamivel agyonütjük az időt, s ezt életnek nevezzük. A magára utalt Nóra, csak úgy, mint Alíz, kénytelen önmagával beszélgetni, megvitatni a dolgokat, esetleg veszekedni is, még ha nem is vágja pofon magát, mint Alíz. A darab Nóra egy napját mutatja be Csodaországban…

A(z) Barboncás Társulat előadása