Örkény mese-levelei különleges életrajzi dokumentumok. A távol levő apa archetipikus figura, akiben megvan a vágy arra, hogy a távolságot áthidalva kapcsolatot teremtsen és tartson fenn a gyerekeivel. A levél, amellett, hogy személyes, nagyon színházias műfaj; párbeszédet teremt két, vagy jelen esetben három ember között.
Örkény folyamatosan levelezett a gyerekeivel, Angélával (vagy ahogy az író nevezi őt, Bábival) és Antalkával, kezdetben azért, mert a nyári vakáció és Örkény folyamatos elfoglaltságai eltávolították őket egymástól, később pedig a feleségével való válása miatt. A levelek hosszú időtartamot ölelnek fel, kezdve Angéla babakorától egészen felnőtté válásáig. A harmadik szereplő (azaz Antal) feltűnése új lehetőséget ad a levelek színesítésére; a cinkosságot, szemben egyik vagy a másik gyerekkel. A közös titok minden esetben erősíti és személyessé teszi a szülő és gyerek közötti kapcsolatot.
A leveleknek nem csak a tartalma, hanem a formája is megváltozik az idők során; kezdetben képekkel tűzdeltek, egyszerű történéseket írnak le, majd fokozatosan válnak egyre felnőttesebbé, úgy, hogy közben nem vesztik el az egypercesekhez hasonlatos bájukat. Örkény létrehoz egy műfajt, aminek látásmódja nem áll távol az egypercesekétől; a levelek tömörsége minden esetben groteszk látásmóddal és csattanóval párosul. Az apró szösszenetek nem nélkülözik Örkény játékos intelmeit sem, ahol a viccek és a tréfák mögött egy apa valódi aggodalma és féltése bújik meg. De milyen is ez az apa?
Az előadás kalandos utazásra hívja a gyerekeket, melynek során nem csak a levelekkel ismerkedhetnek meg, hanem lehetőséget kapnak arra, hogy saját apaképüket is beépítsék a történetbe. Az interakción keresztül játékos formában kommunikálhatnak egymással apáról, családról, kapcsolattartásról.
A(z) Miskolci Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások