Élt egyszer a Stefánián egy királyfi, úgy hívták, hogy Istipisti. Két nagy füle elállt, mint a bilié, a termete meg olyan vézna volt, hogy a vihar idején kapaszkodnia kellett, el ne fújja a szél. Istipisti kisgyerek kora óta tudott valamit, amit senki más: értett a kövek nyelvén. És élt ugyanakkor egy Zsuzsanna nevezetű királykisasszony, aki nagyon elegánsan tudott az ablakpárkányra könyökölni, és sóhajtozva várni, hogy valaki elhozza neki a Soha El Nem Hervadó Virágot. S míg Zsuzsanna sóhajtozott, Istipisti elindult, hogy megérkezzen oda, ahol az a szerelem formájú virág valóban nem hervad el soha. Kőbe vésve, szívbe vésve, beleírták e mesébe.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások