A tündér-postahivatalok majdnem úgy működnek, mint az ember-postahivatalok. A különbség csupán annyi, hogy a tündérpostások a leveleket nem csak kikézbesítik a címzetteknek, hanem - ha úgy hozza az élet - vissza is szállítják a postahivatalba. Mert megesik olykor - a szerelmes levelekkel kiváltképp -, hogy egy-egy cirkalmas betűkkel írt, hosszú éjszakákon át fogalmazott üzenet a szerelem elmúltával fölöslegessé válik. Gimesi Dóra meséje egy ilyen észrevétlenül működő tündér-postahivatalba repít minket, nem máshová, mint a debreceni víztorony legtetejére. Itt ragasztgatja újra össze, iktatja és rendszerezi az eltépett verssorokat, titkos beceneveket, szerelmes szavakat Hess kisasszony, a morcos postamesternő, amiket Jónás és Aranka, a postagalambpár szállít naphosszat a jól ismert debreceni utcákról, a Nagyerdőtől kezdve a Nagytemplomon át egészen a Piac utca legvégéig. Egy nap azonban betoppan a hivatalba Pongrác, a folyton zsémbelő tündérpostás... A történet a két nehéz természetű tündér viszontagságos egymásra találásáról, az újra összeilleszthető, újraírható szerelmes sorok és becéző szavak erejéről egyaránt megszólíthatja a kisebb és nagyobb korosztályt: igazi "családi mese".
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások