Miért énekelnek ilyen furcsán az operaénekesek? Tud-e zongorázni a karmester? Volt-e Mozart korában rap? Hogyan lehet előadni a világ egyik leghíresebb operáját öt percben? Csupa fontos kérdés, ami (nem csak) a fiatal korosztályt foglalkoztatja. Az Operaszelídítő célja, hogy a műfajjal most barátkozó generációknak humorral és sok interakcióval megmutassa, mi fán terem az opera. Ez alkalommal az operairodalom talán legnagyobb lókötőjével, Figaróval ismerkedünk meg, méghozzá Cherubin szemüvegén keresztül.

Az Operaszelídítő nagyralátó célt tűz maga elé, amikor a sokak által érthetetlenül nehéznek tartott műfajt „kézhez szoktatja”. A fókuszba állított opera részleteit kiváló ifjú művészek adják elő zongorakísérettel, méghozzá frissített, a fiatal célközönség számára ismerős fordulatokat is tartalmazó magyar szöveggel. A rendezés az opera cselekményét átemeli a mába: a mindenkor érvényes emberi érzések, összetett viszonyok, konfliktusok és szövetségek megismertetésével egycsapásra ismerőssé válik ez a közeg. A középpontban ezúttal Mozart 235 éve bemutatott vígoperája, a Figaro házassága áll, amely a Liszt-díjas, Kiváló Művész Pál Tamás művészeti vezetésével, Banai Sára operaénekes, Erdélyi Dániel karmester, továbbá Pányik Tamás rendező és Fabacsovics Lili dramaturg közreműködésével nagyon is mai történetté lesz. Az előadás kiemelten fontos pontja a közönség bevonása a cselekménybe: kalauzunk a legendás nadrágszerep gazdája, Cherubin lesz, aki amellett, hogy bemutatja a szereplőket, kitér az operaéneklés sajátosságaira is. A nézőkkel együtt elemzi a szituációkat, a karakterek érzéseit és reakcióit. Mindentudó narrátorként természetesen szót ejt az előzményekről, a méltán híres A sevillai borbélyról is

A(z) Müpa előadása