In memoriam Ország Lili

A szépség labirintus. Sokan elindulnak benne, de feleúton elfáradnak. Egyesek azonban elég erősek, és eljutnak az útvesztő közepébe. Ott Isten várja, fölfalja és kiokádja őket. Akkor kijönnek a labirintusból, és megállva bejáratában, az arra menőket szelíden befelé tessékelik.
Pilinszky emlékezetből idézi Simone Weilt, Sheryl Suttonnak

"Kézre húzott bábot életre játszani, vagy halálra. Könnyedén feltámasztható az a kedves plüss-színész. A paraván mögött bezzeg az ember, látatlanul szorong, vagy műhelyében duzzog a bábkészítő, hogy nekem meg csak egy életem, egy halálom, fogadkozik... mégis micsoda hely ez itten, micsoda kor? Bábszínház ez az egész. Komolyan mondom, ez nevetséges, ha nem sírni volna kedvem.
A hatalom bárgyú vigyorral édelegve tapsoltat ifjúságot. Világra szóló csoda, apró (emelt) székeken ülhetnek az ártatlanok. Ártalmatlankodni, azt bezzeg szabad, és legfeljebb ez a bezzeg vigasztalja az alkalmazottakat, hogy ha már tűrve vannak is, legalább magukban, négy fal között, otthon káromkodhatnak egy jóízűt, s ha már nem bírják a normát, egy-két áthallást csak-csak becsempészhetnek a színfalak közé, akinek van füle hallja, mert itt a falnak is füle van..."
Gergye Krisztián, rendező

Szemünk pillás függönye fent, hol a színpad, kint-e vagy bent...
Tapsoljatok majd ha lement... urak, asszonyságok!
Régi vár, régi már, az mese, mi róla jár, tik is hallgassátok.
Balázs Béla

Ajánlott életkor: 14+

A(z) Budapest Bábszínház és Gergye Krisztián Társulat előadása