Egy szerény ócska raktárában elaludt egy színházacska vén igazgatója. Álmában vagy a valóságban: a visszatérő társaival önmaguk szórakoztatására vagy talán a színpadtól búcsút véve felelevenítik az általuk játszott Andersen meséket. Az élet igazságtalanságai, a hatalmasságok visszaélései, önkénye elől hova menekülhet a kisember? A saját lelkében találhat békét és örömöt. Minél hidegebb van kint a világban, annál több szeretetre van szükségünk itt bent. A lélek győz a nyomorúságos világ felett - nem csak a mesében:" nem fagysz meg a jégtől, nem égsz el a tűztől, mert a szeretet az örökkévalóság - öröktől."
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások