„- Ki hordja otthon a nadrágot, Uram?
Én… De én is mosom és vasalom.”
(Denis Thatcher)
 
„Ebben a fogadóban minden férfi annak a nőnek a szoknyájára vadászik, aki a nadrágot hordja. Hisz
az elérhetetlen, megfoghatatlan, megszerezhetetlen mindig a legizgalmasabb.
Mirandolina, a fogadósnő pont ilyen. Pikírt, nyersen pimasz őszinteségével mindenkit megbabonáz,
elegáns parázs-varázsa minden szívet lángra lobbant. Azaz majdnem mindet. Hiszen a
megállíthatatlan ágyúgolyó egyszer csak találkozik a ledönthetetlen fallal. S hogy mi lesz ebből a
paradoxonból? Természetesen vígjáték. Goldoni módra. Hiszen egy szoknya meg egy nadrág az pont
két dudás egy csárdában.
Háború ez - az idők kezdetével megegyező – férfi és nő között azért a bizonyos nadrágért, konok
bizonygatása annak, érhet-e többet egyik, avagy a másik nem. De hiába a sziszifuszi csatározás, végül
úgyis a szív diktál.”

Alkotók:

Ének-mentor: Koncz Éva
Jelmez: Janovics Erika
Díszlet: Mészáros Tibor
Rendező: Mészáros Tibor

Szereposztás:
Rippafratta lovag: Dévai Zoltán
A lovag szolgája: Tóth Dániel m.v
Forlipopoli, őrgróf: Nešić Máté
Albafiorita, gróf: Virág György
Mirandolina, fogadósnő: Székely Bea
Fabrizio, a fogadó pincére: Szilágyi Áron
Ortensia, színésznő: Verebes Judit

A(z) Zentai Magyar Kamaraszínház előadása