Az előadás egy igazán autentikus környezetben kerül bemutatásra, mely egyetlen épületben, színházban sem reprodukálható. A bejárattól egy erdei sétával (kb 600 méter) érhető el a nézőtér, és már ezen az útvonalon is gondoskodunk a "dzsungelérzésről". A nézők valódi erdei környezetbe csöppennek, a díszletet maga az Arborétum jelenti a fáival, dombjaival, a kilátszó gyökerekkel, tisztással, és ehhez társulnak még az erdő hangjai (madarak, rovarok, szél), megteremtve az igazi "dzsungelhangulatot". Ezt fokozza a rendezés is, amely a korábbiaknál is jobban kihasználja és bejátssza a hely adottságait. A nézőtér melletti erdőkben lehet majd látni fákon csüngő majmokat, leereszkedő farkasfalkát, sőt a tigrisüvöltés is az erdő mélyéről érkezik. Szinte elérhető közelségbe kerülnek a nézőkhöz a történések, mindenki saját maga is részese lesz az előadásnak. A fő események egy emelt színpadon történnek, így valamennyi nézőtéri sorból jó rálátás nyílik ezekre, de a színpadon kívüli történéseknél is különös figyelmet fordítunk arra, hogy a nézőtér minden pontjáról jól láthatóak legyenek. A színészek mind mozgásban mind hangokban megtalálják az átmenetet az állat és az emberi karakterek között. Az előadás és a rendezés a felhőtlen szórakoztatás mellett az arra fogékonyaknak igen komoly és aktuális gondolatokkal is szolgál.

A jelmezek Molnár Szilvia tervei alapján készültek, és azok színei nagyon egyedi módon jellemzik a karaktereket. Az előadás rendezője Horváth Zoltán.

A(z) Gödöllői Fiatal Művészek Egyesülete előadása