„A kertész legyen türelmes és ne várjon viszonzást. Érje be a tudattal, hogy a fa létezése hírt ad majd az ő életéről is.”

Élt egyszer valahol egy kertész, aki egész életét egyetlen fának szentelte. Gondozta a csemetét attól a pillanattól, ahogy megjelentek rajta az első rügyek, az első hajtások, parányi levelek. Gondosan vigyázta, amíg árnyas lombot nem növesztett. Bármilyen hihetetlenül hangzik is, a kertész fája muzsikált. Zenéje messzire áradt, és magához vonzotta az élőlényeket. Egy napon a kertész rádöbbent, hogy a fa már nem csak az övé…

Marianne Poncelet különleges meséje kel életre a bábszínházban, nem is akárhogyan. Orbán György kortárs zeneszerző komponált érzelmekkel átszőtt szimfonikus muzsikát a meséhez, melyet a Szegedi Szimfonikus zenekar szólaltat meg felvételről. A szimfonikus zene és a bábszínház találkozása üdítő színfolt a bábszínházi palettán. A mesélés mellett nem titkolt szándék a nagyzenekari hangzásvilág megismertetése a kicsikkel.

A(z) Kövér Béla Bábszínház előadása