Parov Stelar, azaz Marcus Füreder többéves kitartó lemezlovaglás után 2004-ben hozta létre saját önálló kiadóját, az Etage Noirt, és készítette el első albumát, ami azonnal hatalmas sikert aratott. A bécsi elektronikuszenei hagyományokat követve szépséges dzsessz-hangzások ötvöződnek füstös funkokkal és dubokkal, pörgős, vérpezsdítő groove-okkal. Igazi, hallgatóbarát és táncos nu-jazzről van szó - Parov Stelar azok közé tartozik, akik visszaviszik a dzsesszt a táncparkettre. Nem csoda hát, hogy a linzi fiatalember szinte pillanatok alatt klubkendvenc lett, és élő koncertjei is élményszámba mennek.

A 2005-ben megjelent második lemezt már kifejezetten nagy várakozás előzte meg, és Stelar nem is okozott csalódást. John Barry Bond-zenéi, a Miles Davis cool-korszaka, a negyvenes évek bigband-hangzása, laza szvingek, film noir-hangulatok, a hetvenes évek gettófunkja, Kruder és Dorfmeister lelassult dubjai, modern elektronika és némi acid jazz - mindezek ott kavarognak Parov Stelar zenei vegykonyhájában, és a végeredmény: tökéletesen eredeti és összetéveszthetetlen hangzás, jellegzetes zenei világ, ami hol elringat, hol pedig felszabadult táncra ösztökél.

Parov Stelar kitűnő kompozíciói az elektronikuszenei válogatáslemezek nagy kedvencei lettek, immár több tucatnyi kompiláción hallhatók szerzeményei, köztük a tekintélyes Hotel Costes vagy Buddha Bar-albumokon is. Remixerként is egyre népszerűbb, a lounge-klasszikus Dining Roomnak vagy Ithamara Kooraxnak éppúgy készített újrakeveréseket, mint Richard Dorfmeisternek és a Madrid de los Austriasnak. A művész legutóbbi projektje a Lounge című film noirhoz készített filmzene volt - a film főszereplője egyébként a kitűnő és teljesen őrült bécsi énekes, Louie Austen.