Kákosy László neve összeforrt a magyar egyiptológia fogalmával. Oktatói, kutatói, tudományszervezői munkájával Kákosy a magyar egyiptológia kiemelkedő, nemzetközileg elismert alakja volt. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar régészet szakának elvégzése (1956) után Kákosy László három évig a Szépművészeti Múzeum munkatársa volt, majd az egyetem Egyiptológiai Tanszékének tanársegédje lett. Ettől kezdve pályája elválaszthatatlanul összefonódott a tanszék életével, amelynek 1972-től több mint húsz évig vezetője volt. Iskolateremtő oktatási tevékenysége mellett Kákosy sohasem szakadt el a múzeumi tárgyak vizsgálatától, hiszen a Szépművészeti Múzeum folyóiratában megjelent cikkei révén nagyban hozzájárult a múzeum anyagának tudományos feldolgozásához. Kákosy egyik legfontosabb tudományos érdeme mindezek mellett az Egyiptomban zajló rendszeres magyar ásatások megalapozása volt Dzsehutimesz, a II. Ramszesz udvarához tartozó főhivatalnok Théba nyugati partján álló sírjának 1983 óta tartó feltárásával. Az innen származó leletekből a Múzeum Egyiptomi Gyűjteménye őriz válogatást. Rendszeres egyiptomi kinntartózkodásai során Kákosy maga is vásárolt műtárgyakat. Magángyűjteménye jól tükrözi kutatótevékenységének főbb irányvonalait, valamint a különleges és esztétikus műtárgyak iránti érzékét. A mintegy ötven darabból álló kollekció tárgyai 2003-ban bekövetkezett halála után a Szépművészeti Múzeumba kerültek, megosztva az Antik és az Egyiptomi Gyűjtemény között.