Julia Richter maga is megéli a Prenzlauer Berg-klisék 80 százalékát
A vasárnapi „Herzkinóban” Julia Richter (53) berlini színésznőt láthatjuk kaotikus anyaként. Hogyan működik ez neki a való életben?
Richter (53) az Ella Schönben játszik. Richter (két fia van, 17 és 11 évesek) a Berliner Zeitungnak adott interjújában a fiúgyerek anyaja életéről, a munkáról, mint kikapcsolódásról és Prenzlauer-Bergi klisékről beszél.
Richter asszony, Ön milyen anya?
Julia Richter: Christinához hasonlóan én is kissé kaotikus vagyok. Ez persze a munkámmal is jár. Nincs rendszeres munkaidőm, ami automatikusan káoszt okoz. Anyaként igyekszem nagyon jól szórakozni a gyerekeimmel. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy szülőként következetességgel és szabályokkal kell nevelni a gyerekeket.
Milyen oktatási koncepcióra gondol?
Nehéznek tartom a tanácsadóktól kapott szabályok alapján a szülői nevelést. Inkább ötletek adunk és kapunk barátoktól. Az anyáknak és az apáknak követniük kell megérzéseiket. Minden gyerek más, és minden szülő is más. Meg kell tanulni hallgatni az érzéseinkre, és figyelni arra, amit a gyerekek mondanak. Felnőttként ne képzelje el senki, hogy már mindent tud, ami jó a gyerekeinek. Azok kis egyéniségek, nem az én másolataim. Nem kell mindig egyetérteni velem, néha talán még érdekesebbek is a gondolataik. De ez nem zárja ki, hogy a számomra fontos dolgokban továbbra is én döntök. Nem akarok a gyerekeim barátja lenni.
Mindig is három „férfival” akart élni?
Őszintén kérdezi? Amikor nem volt még gyerekem, meg voltam győződve arról, hogy biztosan lányom lesz. Nos, a sors mást hozott számomra. Amikor aztán meglettek a gyerekek, azt gondoltam: Nem, a fiúk sokkal menőbbek. Így fiúgyermekek anyja lettem, és három férfi van körülöttem. Jól hangzik. De vannak olyan pillanatok is, amikor azt veszem észre, hogy a fiúk tényleg másképp működnek. Remélem nekem is könnyebb lesz majd, ha pubertás korúak lesznek a fiaim, mintha lányaim lennének.
Ön számára a filmezés kikapcsolódás a családi életből?
Korábban a munka volt a legfárasztóbb dolog az életben. Ma este egyedül fekszem a szállodában. Egy családnál nagyon függ az ember a többi családtagtól, ez csak-csak más élet. Nemrég három hónapot töltöttem Hamburgban, és az ottani színházban játszottam Stuart Máriát. Ez idő alatt rájöttem, milyen nehéz egyensúlyt teremteni a gyerekek és a munka között. Hirtelen olyan vágy fog el, amit korábban nem is ismertem. Ennek ellenére örülök, hogy élvezhettem ezt a színházi elfoglaltságot.
Bennszülött berliniként mindig is Prenzlauer Berg volt a környéke?
Pankowban nőttem fel, és Prenzlauer Bergben éltem röviddel az újraegyesítés után. Ezért ez az én környékem.
Mi a véleménye a kerülettel kapcsolatos sztereotípiákról?
Ismeri Rainald Grebe „Prenzlauer Berg” című dalát? Ezennel bevallom, hogy ezeknek a kliséknek a 80 százalékát magam is megélem. A sok bosszantó klisé ellenére a környék nagyon gyerekbarát és az is marad, és szerencsére még mindig élnek itt olyan emberek, akiket már régóta ismerek.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások